Ásó, kapa, ügyvéd

Kabók Zita 2006.5.9. 19:06

Házassági szerződést kötni manapság már nem újdonság…

…bár még ma is a dúsgazdag hollywoodi csillagok jutnak az eszünkbe a témáról. Azonban a nemek teljes egyenjogúsága felé ringatózva megkérdőjelezhetetlen az a tény, hogy a „dolgozó” értelmiségi nő sokszor magasabb fizetéssel rendelkezik, mint jövendőbelije. Természetesen az eset fordítva is igaz lehet. Nem beszélve arról, hogy a szülők anyagi támogatása a házasulandó gyermekük részére nagyban különbözhet egymástól.

Mit tegyünk, és hogyan tegyük, ha párunkat rá szeretnénk venni a szerződéskötésre? Mindenképpen hangsúlyozzuk, hogy a házasság örök érvényében hiszünk, de nem szeretnénk váratlanul orra bukni, amennyiben a holnap váratlan fordulatot hozna életünkbe. Főleg annak ajánlatos a szerződés megkötése, akinek gyermekei vannak az előző házasságából, aki családi vállalkozásban érintett, akinek jövendőbelije adósságot halmozott fel, vagy jóval nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a párja. Ne feledjük azt se, hogy: „a törvény értelmében a házastárs különvagyonához tartoznak a házasságkötéskor már tulajdonát képező vagyontárgyak, illetve azok a vagyontárgyak, melyeket örökölt, személyesen kapott ajándékba, ezenkívül a személyes szokásos vagyontárgyak, valamint a külön vagyona értékén szerzett egyéb vagyontárgyak. “

A házassági szerződésbe vannak foglalva az egyén saját vagyontárgyai és azt is feltünteti, hogy az életközösség során szerzett vagyon kit milyen mértékben illet majd meg. A házassági szerződés egyértelműen megvédi az embert az esetleges jövőbeni félre(értések)lépesektől, és a születendő gyermekeink érdekeit szolgálja majd.

Az élet arra tanít bennünket, hogy készüljünk fel a váratlan fordulatokra, és a számunkra szokatlan szituációkban is villámgyorsan rukkoljunk elő a helyes válasszal. Tanítóink tanácsokat zúdítanak ránk, hogy megtaláljuk a kiutat az élet útvesztőiből, s arra ösztönöznek bennünket, hogy a megfelelő anyagi hátteret biztosító pályát válasszuk. De vajon figyelmeztet-e valaki is bennünket a lépésre, ami az önmagunk és gyermekeink anyagi (és szellemi) biztos anyagi hátterét szolgálja?

Álljon itt néhány, az életből merített példa, melyek elolvasása után talán elgondolkodunk, s megváltozik a véleményünk is, és nem lesz már számunkra olyan idegen annak lehetősége, hogy holnap mi is bekopogtassunk ügyvédünk ajtaján.
Ámor nyila szíven találta a fiatalokat, akik nem törődve a rokonok ellenkezésével, sem a falu szájával, hogy a gazdag fiú szegény lányba szeretett bele, egybekeltek. Kitartásuk láttán a család megenyhült, és nagy lagzit csaptak. A lakodalom után a fiatal pár elindult a nászajándékba kapott autóval. A községből a főútra hajtva frontálisan ütköztek egy teherautóval, és mindketten meghaltak. A boldog, felszabadult menyegző komor tragédiába torkollt. Előbb az ifjú férj hunyta le a szemét örökre, felesége tíz perccel élte túl. Hogy miért érdekes ez a torokszorító esemény? Mert e tíz perc miatt a fiatalember rendkívül gazdag családjának összes ajándéka, a családi háztól az automata mosógépig a fiatalasszonyra, halála után pedig annak szüleire szállt. A tragédia nagyon megviselte a férj szüleit és hozzátartozóit, azt meg külön fájlalták, hogy amit kemény munkával megszereztek, és gyermekük életének megkönnyítésére szántak, másé lett…

„-- Szerelemből nősültem – meséli Péter, a fiatal mérnök. – Építkeztünk, nejem egykori szülői házának a telkére. Kölcsönt vettünk fel, közösen fizetjük, a nagyobb részét én állom, mivel jobban keresek. A ház az ő nevén lesz, ez idáig rendben. De az apja azt nyomja, hogy papíron is ismerjem el, hogy a lányáé a ház, és ne aggódjak, majd ő kifizet, ha esetleg elválunk. Ismerjem el, hogy semmihez semmi közöm, perkáljam a kölcsönt és fohászkodjak? Bízom a páromban, de ha mégis beüt a ménkű, azt akarom, hogy mi egyezzünk meg, vagy bíróság döntsön, ne az apja!”

Ákos 8 évi együttélés után nemrég vette el a barátnőjét. „-- Amikor megismerkedtünk, mindketten tanultunk, csórók voltunk, de én végre megtaláltam a számításomat. A házasságkötés előtt beleugrottam egy lakásvásárlásba, ez majdnem az esküvőig elhúzódott. Hitelt vettem fel, a szüleimtől kaptam meg hozzá az önrészt, ők is szerették volna, hogy leírjuk: a lakás az enyém marad. A menyasszonyommal nem volt nézeteltérés, a hitelt én vetettem fel, ő nem kommentálta, egyetértett. Kétszer szerepel a szövegben a házasság felbontása, ez olyan, mint amikor valaki az élő nagymamájának megcsinálja a sírkövet a temetőben, csak a halál dátuma hiányzik. Ráadásul lassan ment, volt, hogy potyogtak a könnyei. Megértem őt, de nekem meg a fizetésem fele megy törlesztésre, nem beszélve a szüleim által hozott áldozatról. Nemcsak attól tartok, hogy vele lesz gond, de azt sem tudom, hogy mi lesz majd velem, és azt akarom, hogy akkor neki ne legyen rossz. Úgy írtuk meg, hogy előnye is származzon belőle. A héten lesz kész, aláírjuk. Elteszem a szekrénybe, vagy nem is tartom itthon. Nem szégyellem, de nem is vagyok büszke rá.”

Eszternek is volt már egy esete, amely őt és családját is tönkretette anyagilag. Másodszorra óvatosabb. „-- Csak a nagyobb dolgokról rendelkeztünk, nekem saját házam, vállalkozásom van. Bízom a férjemben, de már tudom, hogy bárkivel bármi megeshet, és akkor kell kapaszkodó. A most tízhónapos közös kisfiunknak is ajánlani fogom, ha felnő.”