Iskoláink – a jövőnk (2)

Közlemény  2013.1.29. 3:45

A zoborvidéki magyar iskolák, a magyarság megmaradásáért...

A Nyitrai járásban a magyar tanítási nyelvű gimnázium megszűnése után 24 évig szünetelt a magyar nyelvű középfokú oktatás. Úgy gondoltam, tenni kellene valamit a magyar diákok megmentése érdekében. A Mécs László Alapítvány kezdeményezésére egy tíztagú bizottság jött létre, melynek az volt a feladata, hogy közösen megtaláljuk a megoldást. Megszületett az igény az iskola létrehozására.

Több helyszín szóba jött, végül is a bizottság úgy döntött, hogy a kritériumoknak leginkább az alsóbodoki ingatlanom felel meg. Az első kérelmem benyújtása óta öt év telt el, míg végül sikerült az iskolát megalapítani. A kezdetektől fogva az 5 évig tartó eredménytelen munka sok mindenkit elkedvetlenített, de aki végig kitartott az iskolaalapítás mellett, és akinek nagyon sokat köszönhetek, az Sándor Anna egyetemi oktató, aki az ügyintézésnél, a kérelmek benyújtásánál mindig segítségemre volt. Sajnos, az akkori politikai helyzet sem kedvezett, de a sok nehézség árán végül is sikerült kiharcolnunk, hogy a 2000/2001-es tanévben megindíthassuk az oktatást, és az Udvardi Vállalkozói Szakközépiskola kihelyezett osztályaként kezdett működni iskolánk. Az új iskola létrehozásában Ladányi Lajosnak, Szigeti Lászlónak, egykori oktatási államtitkárnak és Csáky Pál, akkori kormányalelnöknek is nagy érdeme volt. Mindannyian belátták, hogy az iskola alapítása közügy, és arra szolgál, hogy a magyar gyerekek magyar tanítási nyelvű középfokú oktatásban részesüljenek.

Sajnos, a múltban, pontosan 1960-tól 1995-ig 16 magyar tanítási nyelvű alapiskola szűnt meg Zoboralján. Napjainkig ezekből 7 iskola maradt meg, melyből csupán 3 teljes szervezettségű iskola. Az első tanév megnyitásához a törvényből adódóan 18 gyerekre volt szükség. A felvételi idejére közülük már tizenöten szlovák iskolákba nyújtották be jelentkezéseiket. Ha ekkor nem nyitjuk meg a tanévet, akkor elveszítettük volna őket. Az iskolaalapítás óta napjainkig sokat köszönhetek Ladányi Lajosnak, aki szervező munkájával mindig segítségemre van. Az Apáczai Közalapítvány, az Illyés Alapítvány pályázataiból sikerült fokozatosan kialakítani tantermeinket, és az említett alapítványok támogatásával épülhetett fel az iskola melletti kollégium is. Pokorny Zoltán, egykori oktatásügyi miniszter szavait idézve: ha „csak” ezt az egy iskolát sikerült megmentenünk, már ezért megérte létrehozni az Apáczai Közalapítványt. Én is úgy látom, sok gyereket mentettünk meg, hiszen iskolánkba a mai napig 300 diák nyert felvételt, s ha mi nem vagyunk, a zöme közülük biztosan szlovák nyelvű iskolát választott volna. Közülük több, mint 100 Zobor-vidéki diák. Úgy látom, megérte az igyekezet és a fáradozás. Hiszen a magyar iskola nem csak a magyar nyelvű oktatást jelenti, hanem a kötődést a magyar közösséghez, a magyar családhoz, magyar kultúrához, magyar szülőföldhöz és magyar anyanyelvhez egyaránt. Diákjaink közül lesznek a magyar civil szervezetek tagjai, ezért is tartottam létfontosságúnak intézményünk megalapítását.

Arról is szót kell ejteni, hogy sokszor anyagi nehézségekbe ütköztünk, ma sem könnyű fenntartani egy iskolát. A kezdetektől sok pedagógus, különböző okoknál fogva, elhagyta az intézményt. Köszönet jár azoknak, akik az alapítástól kezdve velünk vannak, ebből a szempontból Balkó Andrea tanárnőt szeretném kiemelni, aki jóban-rosszban velünk van, és kitart az iskola mellett. Családomnak is sokat köszönhetek, akik mind az adminisztratív, mind a pedagógiai munkából a mai napig aktívan kiveszik részüket. Az is örömömre szolgál, hogy az elmúlt tanévek iskolaigazgatóival is korrekt viszony alakult ki. Különböző körülmények folytán minden esetben baráti szellemben hagyták el az iskolát, mind a mai napig jó viszonyban vagyok velük. Örülök, hogy a jelenlegi igazgatóval, Hajtman Bélával is közösen és egyetértésben tudom végezni közösen kitűzött feladatainkat.

Nagyon tudok örülni diákjaink sikereinek, hiszen az ő és szüleik érdekében hoztuk létre az iskolát. Elsősorban az ő érdeküket szeretnénk szolgálni. Büszkeséggel tölt el, hogy a múltban a 736 középiskola közül angol nyelvű érettségi eredményei alapján a mi iskolánk volt az első, ugyanúgy a szlovák nyelvű versenyeken, a felmérések, a statisztika alapján az elsők között vagyunk. Az is öröm számomra, hogy a sikeres pályázatainknak köszönhetően diákjaink utaztatási és egyéb kedvezményben részesülnek. Örömre ad okot, hogy végzős diákjaink közül a statisztikai mutató alapján minimális a munkanélküliek száma. Fontosnak tartom, hogy az életben a végzős diákjaink helytálljanak és érvényesüljenek. Sokat lehetne szólni az egyéb nemzetközi pályázatokról, melyekbe szintén bekapcsolódnak diákjaink és ezeknek a pályázatoknak köszönhetően Magyarországra, Hollandiába, Olaszországba és Finnországba is eljuthatnak diákjaink.

Iskolánk az oktatáson kívül egyéb kulturális és oktatási rendezvényeknek adott a múltban otthont. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara oktatói részvételével szerveztünk találkozókat, konferenciákat. Nálunk került sor az első szórványkonferencia, a különböző nyári egyetemek, a gyermektáborok megszervezésére is. Minden ilyen találkozónak közösségformáló küldetése is van. Legutóbb Esterházy János keresztútja került felszentelésre iskolánk területén. Minden rendezvényünkkel, ünnepségünkkel a Zobor-vidéki magyarság megmaradását szeretnénk biztosítani.

A leírt különböző adminisztrációs és anyagi nehézségek ellenére mégis azt szeretném kihangsúlyozni, hogy megérte az iskolát megalapítani, mely a kezdetektől fogva a diákok számára tandíjmentes. Mivel magyarországi és székelyföldi diákjaink is vannak, bizakodásra ad okot, hogy az IES (International Education Society) nemzetközileg elismert szakminősítésű szakközépiskolánk az egyre több külföldi diáknak köszönhetően a jövőben nemzetközi oktatási intézménnyé nőheti ki magát.

Végül szeretném kihangsúlyozni, hogy nekünk, akik itt születtünk Zoboralján, elődeink példáját követve szent kötelességünk a szülőföldön maradás, magyarságunk megtartása, kultúránk, templomaink és iskoláink megőrzése, melyeket nem kis erőfeszítéssel ősapáink-anyáink hagytak ránk szellemi örökségül.

Paulisz Boldizsár (a fenti képen) iskolaalapító, fenntartó

Részlet a Nyitra és Vidéke Célalap és az Élő Zoboralja Polgári Társulás Iskoláink – jövőnk a Zoboralján című kiadványából

Hozzászólások

@

Küldés