Menni vagy maradni?

Kabók Zita  2004.6.25. 7:29

Jelenleg Angliában élek, és akárhányszor hazamegyek közép-kelet európai otthonomba, mindenki arról faggat, milyen az élet külföldön, mit tanácsolnék, ha valaki világot szeretne látni?

Válaszom egyszerű: nem kell sokat gondolkodni, csak belevágni. Amíg valaki csak otthon él és dolgozik, nagyon keveset lát a világból. Nem tudja, milyen érzés megtapasztalni más népek kultúráját, megismerni más nemzetiségeket, más embereket. A tévé és az Internet persze elrepít minket a legkülönfélébb helyekre, betekinthetünk a sztárok világába is, de a valóságban minden más.

A valóságban megtapasztaljuk, mire vagyunk képesek a szüleink, a barátaink és ismerőseink nélkül. Szippantunk egy másfajta világ levegőjéből, a külföldéből, mely mindig csábító, s mindig tartogat valami újat, egyedit. Megismerjük a lehetőségek birodalmát: tanulhatunk, dolgozhatunk, tapasztalatokat szerezhetünk, megtanuljuk az önállóságot, elszegényedünk vagy meggazdagodunk, szerelmet találunk, vagy egy életre szóló barátságokat kötünk.

Csak másfél éve élek Angliában, tehát nincs túl sok tapasztalatom. De sok mindent megtanultam, megtapasztaltam már. Ez idő alatt sok olyan emberrel találkoztam, aki sokkal régebben dolgozik itt, vagy a második világháború ideje alatt települt ki. Az ember hazaszerető szívét mindig melegség járja át, ha egy kis kapocsra lel, amely összeköti őt az otthoniakkal, otthonával.

Meghatódtam már párszor: például, amikor egy angol hölgy elém tett egy fényképalbumot Magyarországról, ahol egy doktori konferencián vett részt. Leírhatatlan érzés volt látni a Párkány-Esztergom között közlekedő komp fotóját, vagy a bazilika kupolájából fotózott látképet, amelyen még a mi tömbházunk is rajta volt. Hát még az a sok cikk, melyeket húsz évvel ezelőtt gyűjtött össze a mi vidékünkről. És azok a csodálatos naplementéről, Dunáról készült képek, amelyek bizonyára megközelítőleg sem jelentenek annyit számára, mint amennyit nekem jelentenek. Ilyenkor az ember úgy érzi, kicsi a világ -- valahol minden találkozik mindennel, és mi soha nem tudhatjuk, hova sodor bennünket az élet, milyen meglepetéseket tartogat számunkra. Csak hinni kell, és mindig nyitott szemmel járni!

Visszatérve a bevezetőhöz, mindenkinek azt tanácsolom: menjen világot látni! Sokan tervezik a külföldre utazást, de aztán jön egy eget rengető szerelem (legalábbis akkor így érzi az ember), és a nagy ő karjaiban ragadunk. Vagy kapunk egy jónak látszó állást és egyszerűen azt mondjuk, majd máskor. És sokan vannak, akiket nem is igazán vonz a külföld.

Hozzászólások

@

Küldés