Minden a fejben dől el

Csepy Enikő 2012.10.11. 3:51

Korunk legnagyobb „betegsége“, hogy a külső követelményeknek megfeleljünk – csak épp magunknak ne.

Túl sokat adunk mások véleményére, trend, hogy a szupermodellekhez hasonlítjuk önmagunkat. El kell fogadni a tényt: járkál pár irigylésre méltó metaboliznus az utcán, amit minden nő szívesen magáénak tudna. De hát a világ sokrétű, nem lehet mindenki modellalkat, de tenni azért tudunk érte. A próbálkozás ide nem elég. Elhatározás és eltökéltség kell!

Minden nőnek van az életében egy olyan időszak, amikor felcsusszan pár kiló. Nem akarjuk, de valahogy mégis megtörténik. Hirtelen ott van az a fránya úszógumi, és zavar. Jelentkezik a kérdés: milyen módon szabadulhatok meg tőle? Velem is ez történt. Koplalás ugye szóba se jöhet, túlságosan szeretek enni. De régebben mért ehettem még éjfélkor is sonkát kenyérrel? Ez olyan igazságtalan! Hiába akarom, már úgyse kapom vissza a régi emésztőrendszeremet, ami minden zsírt kitaszított.

Szóval itt a cselekvés ideje, így elhatároztam magam, hogy újra visszakapom a bomba alakom, hogy többet ne kelljem irigyelnem azokat a lányokat, akik nulla felesleggel járkálnak az utcán. Mert hát, a fene vigye el, közéjük tartoztam! Ám tudatosítanom kellett, hogy hízni sokkal könnyebb, mint fogyni! Mi is lehetne a tökéletes fogadalom kezdetének a helyszíne, mint egy szilveszteri tűzijátékesőben fürdő város. És innen veszi kezdetét a történetem.

Igen, eldöntöttem, hogy leadom a kilóimat. Szinte már láttam is az eredményt. Első lépés kipipálva. Következzék a mozgástér kialakítása. Hideg van és tél (még anno), tehát kinti programnak lőttek, jön a hírhedt konditerem. Addig a percig szívből utáltam a futást, de hála új gondolkozásmódomnak, kedvenc sportommá vált. Minimum háromszori edzés hetente, minden alkalommal legkevesebb félóra futás, és sok-sok hasizom, amennyi csak belefér.

Következő pont: az étkezés. A jó kis mekis hamburgereknek, a finom bagetteknek agyőt mondtam, hiába volt könnyű őket befalni suli után. Csibemell kell ide! A reggelivel sosem volt gondom, hiányozna, ha kihagynám akár egyszer is. Még szerencse, hogy anyukám ezt így belém nevelte. Fontos, hogy megadjuk szervezetünknek a kellő energiamennyiséget, máskülönben nem indítjuk be az anyagcserénket, és így nem is égetjük azokat a gonosz zsírocskákat. Tehát a legfontosabb étkezés megvolna, de hátravan még négy. Délig sok az idő, addig se ártana enni valamit. Sose voltam nagy gyümölcsevő, így nem is dicsekedhetek vele, hogy a tízóraim nagy része almából és dióból állt volna. Úgy döntöttem, semmit se fogok megvonni magamtól, csupán a káros gyorskaját. Kenyér nélkül meg ugyebár egy napot se bírnék ki, túlságosan a függője vagyok, így arra adtam a voksom, hogy eszek mindent, amit szeretek, de mértékkel. Nem voltam hajlandó egy rakat pénzt kidobni különféle fogyókúrás ételekre. Csupán hasznot húznak a kétségbeesett emberekből, öntudatos nő létemre nem adom ilyenre a fejem. Egy szó, mint száz, ugyanazokkal a fincsi falatokkal tömtem magam, csupán mértékkel. Ebédre igyekeztem lehetőleg csibemellet enni, de nem dőlt össze a világ, ha becsúszott más finomság is. Az utolsó időpont, amikor ettem, az este hat órakor volt. Ugye, mert ezt mondják az okosok. De igazuk is van, mert megfigyeltem, ha hat után nem pakolok több ennivalót a bendőmbe, akkor reggel laposabb a hasam. Több ideje marad az emésztésre, és reggel sokkal nagyobb örömmel vethetem bele magam a diétám folytatásába.

Ami nagyon fontos, hogy sok folyadékot vigyünk a szervezetünkbe. A napi három liter nagyon is ajánlott. Télen azért kevesebbet iszik az ember, de nem árt beütemezni az ivászatunkat, hogy meglegyen az ajánlott adag. Nem alkoholizálásra gondolok. A sörtől csak a hasa nő az embernek, a különféle rövid italok meg hemzsegnek a cukortól. Egy pohár bor az orvosok által is ajánlott, és nem is fogunk tőle visszahízni. Tehát fő az ivás!

Nagyon sokan a kalóriák megszállottjaivá válnak, állandóan csak számolgatnak, nehogy túllépjék a határt. Sosem számoltam őket, nem tartottam fontosnak hogy ezen lovagoljak minden étkezés után. Számomra fontosabb volt az, hogy elhatároztam magam, s ennek megfelelően haladtak is a terveim. Pár hónap leforgása alatt újra visszalendültem régi formámba, minden csudadiéta nélkül. Úgy étkeztem, ahogy nekem jól esett, nem sanyargattam magam, sportoltam, mert jól esett – és nem azért meg kötelezőnek éreztem. Jobb lett a koncentrálóképességem is, sőt kondim is lett! És miután kihagytam párszor, hiányzott is.

Tehát a lényeg nem az, hogy a mai társadalom mit vár el tőlünk, nőktől. Ne feledjük: régen még a duci nőket tartották a leggyönyörűbb teremtéseknek. Változnak ugyan az idők, és érthető is, hogy mindenki meg akar felelni az éppen aktuális elvárásoknak. De ne azért tegyük, mert elvárás, hanem mert mi szeretnénk! Élvezzük az életet! A sport öröm legyen, szórakozás, ami által elűzzük a stresszt. Ne pedig stressz legyen, mint cél a tökéletes alak eléréséhez!

Kurucz Ottó felvételén a szerző