Húsvéti hagyományok

Kiss Adrienn Éva  2018.3.30. 0:27

A frissen sült kalács illata jóleső melegséggel tölti el a lelkemet.

A víz már forr, lassan belekerülnek a tojások. Na, nem a festeni valók, azokkal ugyanis már rég elkészültünk.

A tojásfesték felkeveréséhez használt ecet szaga még frissen él az emlékezetemben. A kipingált tojások büszkén feszítenek a kockás abrosz közepén elhelyezett kosárban. Legtöbbjük piros, de van néhány sárga, kék és zöld is. Ahogyan mindig, most is nagymamámmal dekoráltuk ki őket: egész kis gyűjteményt halmozott fel az évek során a különböző újságok mellékletéhez csomagolt aprócska matricákból. Ezekből igyekeztünk mindig (a testvéreimmel) minden családtagnak a hozzá leginkább passzoló figurát kiválasztani. Persze általában nem volt egyetértés köztünk, de Mama mindig megoldotta a problémákat. Hiszen rengeteg feladattal el tudta terelni a figyelmünket a kisebb-nagyobb nézeteltérésekről. A felszeletelt sonkát ügyesen el kellett helyezni egy nagy tányéron; a megfőtt és elfogyasztani kívánt tojásokat meg kellett pucolni; és akkor a sütemények tálalásáról még szót sem ejtettünk.


Ahogy visszagondolok, a húsvét sosem volt a kedvenc ünnepem. Sose rajongtam a nyuszi-csokiért, de Mama egy olyan nappá varázsolta szépen, lassan az évek során, amire jó érzés várni.

Most, hogy ő már idős, nincs nagy kedve ehhez a felhajtáshoz, vagy, ahogy ő mondaná „hacacáréhoz''; hamar elfárad és inkább bele se fog, nehogy csalódást okozzon nekünk. De nem baj, hiszen itt vagyok neki én, és a többi családtag. Örömmel vetem bele magam az előkészületekbe, a vásárlásba, a finomságok elkészítésébe és a család apraja-nagyja összeterelésébe.

A legtöbben egyházi ünnepnek tartják a húsvétot, nálunk családi ünnep. Ilyenkor mind összegyűlünk, hogy egy kis időre megfeledkezzünk a mindennapokról. Személyes feladatomnak érzem, hogy ezeket az apró hagyományokat életben tartsam, ameddig csak lehet. Egyszer majd továbbadom őket az én unokáimnak, és talán majd ők is továbbadják az övéiknek.

Hozzászólások

@

Küldés