Márton-napi vígságok

Madarász Ildikó 2020.11.11. 0:40

Márton napja, november 11-e, gazdag hagyományokkal rendelkező, számos népszokással, különleges ételekkel és újborral ünnepelt nap.

Ahogy régen volt...

Régen ez a nap zárta le a gazdasági évet, amely Szent György napján indult áprilisban. November 11-e hálaadó ünnep volt, a keresztények is jeles napként tartották számon. Szent Márton a legnépszerűbb középkori szent volt, akit a bor bírájaként is számon tartanak.

Szent Márton toursi püspök 316-ban született Savariában (a mai Szombathelyen). Katonaként szolgált, mikor egy este egy koldussal találkozva kardjával kettévágta köpenyét, és annak vállára terítette. A koldusnak álmában Jézus képe jelent meg a köpenyen. Ez a legismertebb Szent Márton ábrázolások témája is. Miután megkeresztelkedett, letette a fegyvert és Pannóniába ment téríteni. Mikor innen elüldözték Galliába tért vissza. 371-ben Tours püspökévé nevezték ki. Ő nem akarta elfogadni a tisztséget, ezért egy liba ólban bújt meg, – szól a történet – de a libák elárulták gágogásukkal. Élete során nagyon sok pogány település lakóját térítette meg, munkáját csodák kísérték. Már életében nagyon tisztelték, halála után Tours-ban sírja fölé kápolnát emeltek.

Régen ezen a napon nagy lakomákat rendeztek, ahol bőven ettek-ittak, hogy évközben se kelljen nélkülözniük. Dologtiltó nap is volt, tilos volt mosni, ez ugyanis a jószág elpusztulását jelentette.

A ludakról

Az ismert történet szerint úgy kapcsolódik Márton napja a ludakhoz, hogy Mártont õk árulták el. A ludak és Márton-napja egy régi pogány hagyományból is eredeztethető. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból libaáldozatot mutattak be isteneiknek.

Az ok azonban, amiért ezen a napon valamilyen libával készített ételkülönlegességet szokás fogyasztani, sokkal egyszerűbb. Ez a nap volt az ugyanis, amikor a tömés után a libákat már le lehetett vágni.

Már 1171-bõl vannak feljegyzések, amelyek szerint libát ettek ezen a napon. A cselédek ugyanis általában ekkor kaptak fizetést és ludat, amit általában el is fogyasztottak. Aki elmulasztja e napon valamilyen libahús megkóstolását, az bizony számolhat azzal, hogy egész évben éhezik – legalábbis a néphagyomány szerint. A ludaskása az egyik legnépszerűbb étel, amit Márton napján készíteni szoktak.

„Mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett.”

Azért is különleges ez a nap, mert a hagyományok, és hosszú idők tapasztalata alapján ez az a nap, amikor az újbor először megkóstolható. Ezen a napon ajánlatos is megkóstolni azt, hiszen úgy tartja a mondás, hogy:
„Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik”.

Márton, az időjós

Kiváló időjós is Márton napja: az elfogyasztott liba csontjából jósolták meg a várható időt; ha a csontok fehérek, akkor havas, ha barnák, akkor sáros lesz a tél.
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. ezen a napon már nem meglepő, hogy esik a hó.

Mulatságok

Nagy lakomák általában azért voltak ezen a napon, mert ekkor kezdődött a téli évnegyed, és ezt mindenkor meg szokták ünnepelni.

A régiek, főleg falun, sorra járták a házakat, köszöntőket mondtak, jókívánságokat, fűzfa- vagy nyírfavesszőket ajándékoztak a háziaknak, amit aztán ők tavasszal az állatok kihajtására használtak. Ez szerencsét hozott nekik. Ez volt a Márton vesszeje. Ennek a vesszőnek több ága volt, és a néphagyomány úgy tartotta, hogy ahány ága van, annyit malacozik a disznó.

Napjainkban újborfesztiválokkal, Márton napi mulatságokkal, libanapokkal emlékeznek és őrzik a hagyományokat.