Új év, új remények
Így, az újév hajnalán, mindig meglep az érzés, hogy milyen gyorsan szállnak az évek…
Ma már teljesen természetes, hogy január 1-je, az új év első napja. De nem volt ez mindig így…
Az újév köszöntése egészen arra az időre nyúlik vissza, amikor a pogány Rómában az évkezdetet Janus (a kétarcú isten) tiszteletére tartották. A birodalomban a Kr.e. I. század közepéig olyan időszámítási rendszer volt érvényben, amely a köztársaságot irányító két konzul hivatali éveihez igazodott. A konzulok rendszerint kétévente, március 15-én léptek hivatalba, és sok esetben – főleg a bürokráciában – innen számították az évek kezdetét, ezek
voltak az ún. konzuli évek, amelyek az épp hivatalban lévő irányító konzulokról kapták elnevezésüket.
Változást e téren Julius Caesar fellépése jelentette, aki azon kívül, hogy bevezette a máig használatos szökőéveket, január 1-jét tette meg az év első napjává. Ez az időpont már korábban is nagy jelentőséggel bírt a rómaiak életében, ugyanis megközelítőleg erre a napra esett a téli napforduló (december 21.) utáni első újhold is, amely egyben a konzulok megválasztásának időpontja is volt. De Európában csak a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, s lett az újév kezdete. Ez a nap jelenti hát az újévet, s mi több a télközépi ünnepkört.
Mint minden negyedévkezdő nap, így január 1-je is a gonoszjáró napok közé tartozott. Ezért a pásztorok, legények, sihederek „kongóztak”, „nyájat fordítottak” – sokféle eszközzel, födőkkel, kolomppal, rossz bádogvödörrel keltettek zajt, hogy hangoskodással üldözzék el a közelbe merészkedő ártó, gonosz szellemeket. Nagyanyám még mesélte nekem, hogy amikor ő fiatal lány volt, micsoda népszokások éltek még. Újév reggelén arra ébredt, hogy kántáltak és regöltek a legények az ablaka alatt, így köszöntötték az újévet. Sorra járták a lányos házakat, a gazdák pedig a jó ismerőseiket és a rokonságot keresték fel, csak hogy jókívánságaikat a jóízű, bőséges evés-ivás közben elmondhassák. Volt, ahol azt tartották, hogy az újév első vendégének férfinak kell lenni, mert az hozza meg a jószerencsét. „Nem is engedett be anyám fehérnépet!” – mondta. De annak idején nem is ment volna fehérnép át, még csak a szomszédba sem, senki nem akarta a másik szerencséjét elvinni…
Szokás volt a „kezdetvarázslás” és a „kezdetjóslás” is: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik először újév napján, azt fogja tenni, illetve „megérni” a következő esztendőben. „Anyám mindig többfélét is csinált, s csináltatott velünk e napon. Főleg olyan dolgokat, ami pénzt hoz a házhoz, hiszen szegények voltunk, mint a templom egere” – fejezte be nagyanyám. Ezért tilos volt ezen a napon a házból bármit is kiadni, mint ahogy nem volt szabad sem eladni, sem pedig bontómunkát végezni az asszonynak. Inkább otthon ültek: az asszonyok vendégeket vártak, és mindenki jókedvűen és bőségesen evett-ivott.
Karácsony után, mintegy annak zárásaként, és a farsangi időszak kezdeteként érkezik Vízkereszt, január 6-án. Ez az egyik legrégibb egyházi ünnep: a IV. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Az egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, és Jézus megkeresztelkedéséről. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A víz megkereszteléséből (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, melyet ma már kevésbé használnak.
Mindig szívesen olvasok hagyományainkról, bár sajnos a családom csak nagyon keveset tart meg belőlük. Pedig a hagyományoknak összetartó erejük van, s ez rendkívül fontos (lenne) csak a pénzt, s a hatalmat ismerő mai társadalmunk számára.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Tavaszelő magyar népszokásai
Márciusban, azaz Tavaszelő idején, számos alkalom nyílik az időjárás-jóslásra, de más érdekességekkel is szolgál.
2025.3.7. 22
Regölés, farsangolás
A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is
2025.1.4. 8
Tíz idézet karácsonyra
Tegyük hangulatosabbá az ünnepvárást néhány jeles egyéniség gondolatával!
2024.12.24.
Az én karácsonyom
Úgy emlékszem, gyerekkoromban mindig derékig vagy nyakig érő hó hullott karácsony napján...
2024.12.23. 31
Karácsony előtt
Advent idején, amikor a gondolataink egyre gyakrabban a karácsony körül forognak, arra is szánhatunk időt, hogy elkészítsük az ajándékokat. A karácsonyi sütik készítését pedig aromaterápiának is felfoghatjuk.
2024.12.16. 5
Luca napja
A téli ünnepkör, az adventi időszak egyik jeles napja Luca-nap, amely december 13-ra esik.
2024.12.11. 32
Szent András és a férjjóslás
Novembert a népi kalendárium Szent András havának nevezi. Íme, néhány ehhez kötődő hagyomány.
2024.11.27. 15
A misztikus napforduló
A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...
2024.6.20.