Vendel és Dömötör

Huszár Ágnes 2010.10.20. 3:24

Az októberi névnapok között két, ritkán hallott keresztnév ünnepe is szerepel.

Október 20-án Vendel, október 26-án Dömötör (Demeter) napját ünnepelhetjük.

Vendel névnapja a magyar népi hagyományban Szent Vendel ünnepéhez kapcsolódik. Vendel ír-skót királyfi a 7. században apja tiltása ellenére a keresztény hit felé fordult. A szigorú apa Vendelre bízta a nyáj őrzését, hogy elterelje a fiú gondolatait a keresztény vallásról. Ennek ellenére Vendel Rómába zarándokolt, pásztorként elszegődött egy gazdához, és az út során történt csodák miatt társai tisztelni kezdték. Remeteként élt és halála után kunyhója helyén kápolnát építettek. Szentként tisztelték, és a pásztorok főleg a járványok, az állatokat sújtó betegségek idején fohászkodtak hozzá.

Szent Vendel tisztelete a 18. században, a német telepesek közvetítésével honosodott meg a magyar néphagyományban. A pásztorok patrónusaként tekintettek rá, így az útszéli Vendel-szobrok is pásztorként ábrázolták a védőszentet. Csallóközben, az Alföldön, az Ipoly-mentén egyaránt szokás volt, hogy a falu végén elhelyezett Vendel-szobornál fohászkodtak a szent védelméért, néhol pásztormisét és litániát is tartottak a szobor mellett Vendel tiszteletére. A miséről származó szentelt vizet a gazdák a jószágok itatójába öntötték, hogy az megvédje az állatokat a betegségtől.

Ezen a napon a pásztorok megünnepelték Vendelt, Medvén dudaszó mellett vigadoztak a védőszent tiszteletére. Palócföldön többféle módon megemlékeztek Szent Vendelről: valahol pénzt raktak a Vendel-szobor perselyébe, hogy megóvja a jószágot a dögvésztől. Az Ipoly-menti falvakban a Vendel keresztnevet gyakrabban választották a fiúk névadásakor. Gazdag állattartó falvakban, amikor a férfiak elhaladtak Szent Vendel szobra előtt, megemelték a kalapjukat és elmondtak egy fohászt. A magyaros pásztorruhában ábrázolt szent ismertetőjegye nemcsak a kampós pásztorbot volt, hanem a lábánál heverő bárány is.

Szent Dömötör tisztelete szintén a magyar pásztorélet mindennapjaiban maradt fenn. A hagyomány szerint Dömötör a 4. században élt, és vértanúként halt meg október 26-án. A pogány istenek szobra előtt megtagadta az áldozatbemutatást, és ezzel hitet tett a keresztény vallás mellett. Szent Dömötör, az ortodox egyház legtiszteltebb szentje, a nyugati egyházak Sárkányölő György szentjének felel meg. Ábrázolásában a lovon ülő vitéz jelenik meg, aki dárdával szúr le egy földön fekvő, pogány katonát.

Dömötör napján a keleti egyházhoz tartozó falvakban nagy lakomákat rendeztek a szent tiszteletére, amelyre meghívták a szomszédos települések juhászait, gulyásait, csőszeit, számadó gazdáit és csendőrjeit is. Annak ellenére, hogy Szent Dömötör az ortodox egyház szentje volt, az állattartó magyarság körében is közkedveltté vált. Ez a nap a 16. századtól a hagyományos magyar paraszti életben a pásztorok és cselédek szegődtetési napja volt. A juhászújévnek nevezett napon a gazdák elszámoltatták a juhászokat a jószág mennyiségéről, megújították a pásztorokkal kötött szerződéseket és mulatoztak is akár három napig.

Szent Dömötör tisztelete a magyar lakta vidékek keleti részén volt erős, míg a szlovákiai magyar tájakon inkább Szent Vendel tisztelete volt jellemző. Mindkét különös nevű szent megbecsülését őrizte a magyar pásztorhagyomány, a szentek védelmezését kérő, a tiszteletükre állított templomok és út menti szobrok is.

Az írás Marczell Béla és Csáky Károly munkái alapján készült.