Dubrovniki útinapló(8)


Molnár Miriam  2005.10.18. 16:45

New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.

Utolsó nap
Éjszaka ismét a heherészős társaság fürdött az ablakunk alatt, ezzel megúsztuk a hajnali hangoskodást.

Utolsó reggelünket szokás szerint kellemesen a teraszon kezdtük. Úgy éreztük, igaz ugyan, hogy csak este indul a gépünk, mégis túl sok lenne ma hajókirándulásra menni, ezért inkább maradunk.

Mártóztunk egyet a tengerben, majd elindultunk ebédelni. Egy új éttermet választottunk, ahol eddig még nem jártunk. A pincérnő kissé zavart volt -- elfelejtette kihozni az ásványvizet. Amikor figyelmeztettük, mást hozott ki, később pedig azon izgult, ki fogja kifizetni a kiszámlázott helytelen tételeket. Az étel sem volt jó, így inkább gyorsan eltávoztunk, a steak megmaradt felét egy papírszalvétába csomagoltunk és kicsempésztük a macskák részére.

Ezek után a postára indultunk. Legnagyobb meglepetésemre a piciny posta légkondicionált volt. Az előttünk álló párocska épp faxot küldött. A telefonfülkében egy németül beszélő idősebb úr kiabálva próbált kieszközölni egy szobafoglalást valami szállodában. Vettünk bélyeget: az USA-ba 5 kuna volt a képeslapra való.

Visszamentünk a sétányra, ahol a steak-maradékot kiosztottuk egy ismerős cicamama és három kiscicája között. Amikor visszaérkeztünk szálláshelyünkre, az ajtó előtt egy terhes vörös cica feküdt. Nem hittünk a szemünknek. Megetettük mindenféle ételmaradékkal, amit még a lakásban találtunk, meg is itattuk vízzel és ő bejött a lakásba, körülnézett, felugrott a heverőre, hagyta, hogy megsimogassuk és jókat pihent a társaságunkban. Később úgy döntött, kint mégis jobb neki, újra helyet foglalt az ajtó közelében és elaludt.

Összepakoltunk, lezuhanyoztunk, kiürítettük a hűtőt és mire teljesen elkészültünk, már szólt is a csengő: Ivo apja volt. Ivo üzeni, hogy mivel kocsival nem tud bejönni a ház elé, menjük ki a sétálóutca végére. Ivo apja segített levinni a csomagokat a sok lépcsőn és onnan könnyen gurítottuk őket tovább. Nem tudtuk pontosan, honnan indul a buszunk a reptérre, és Ivo sem tudta, ezért úgy döntött, kivisz minket egészen a reptérre. Ennek azért is örültünk, mert közben jókat mesélt.

Megtudtuk, hogy a háború alatt a szerbek nagy tengerjáró hajókról lőtték a házat, ahol mi laktunk. Ivo egész családja ott bújt meg napokig, mert ez a kőház ellenállt a nagy ágyúlövéseknek is. Három napig nem volt ivóvizük. A várost az ostrom után rettenetes állapotban találták. Ivo azt mondja, jó, hogy a szerb turisták nem merészkednek még Dubrovnikba, mert nem látják őket szívesen. Ami történt, sem megbocsátva, sem feldolgozva nincsen még – mondta Ivo. Valószínűleg nem lesz egyhamar háború, mert a jugoszláv államnak már nincs pénze.

A reptéren volt még időnk megenni egy meggyes rétest és nézelődni, ahogy gyors egymásutánban szállnak le a repülők. A miénk is megérkezett és a kapunál láttuk, hogy a várakozók ismerősek. Itt volt a kisfiú, ismét az apja nyakában. George Clooney hasonmása és a barátnője kicsit jobban csüngtek egymáson, mint idefelé. Mindenki szép barna volt, bennünket is beleértve.

A Ferihegyről egy rendkívül kedves taxis szállított a belvárosi szállodánkig. Kiderült, hogy ő már évek óta lakókocsival járja Horvátország minden zugát. Van, amikor két hónapig is ott tartózkodik baráti társaságával. Nincsenek véletlenek.

Éjfél is elmúlt, mire ágyba kerültünk -- egy új szép nappal a hátunk mögött.

Vége



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dubrovniki útinapló(7)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…

2005.10.11.   


Dubrovniki útinapló(6)

Molnár Miriam

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.

2005.9.29.   


Dubrovniki útinapló(5/2)

Molnár Miriam

Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.

2005.9.22.   


Dubrovniki útinapló(5/1)

Molnár Miriam

Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.

2005.9.20.   


Dubrovniki útinapló(4/2)

Molnár Miriam

Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.

2005.9.12.   


Dubrovniki útinapló(4/1)

Molnár Miriam

Hajnali ötkor arra ébredek, hogy jóízűen nevetnek odakint. Ettől eltekintve csak a tenger zajait hallom. Kinézek a balkonról.

2005.9.12.   

A rovat további cikkei

Készülhetünk a nyárra

Trópusi úti célok a tökéletes nyárhoz 2024-ben!

2024.3.11.   


Milyen nyaraló-típus vagy?

Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...

2023.7.13.   


Az utazás pozitív hatásai: az agyra

Előfordult már, hogy egy külföldi utazásról hazatérve úgy érezted, mintha újjászülettél volna? Ez az agyad növekedésének köszönhető!

2023.7.6.   


Las Vegas látnivalói

PR-cikk

Van más a kaszinókon kívül? Las Vegas világszerte közismert fényűző kaszinóiról, klubjairól és vad bulijairól...

2023.4.19.   


Téli autózás – tippek hölgyeknek

A téli autózás, autóvezetés nagy odafigyelést igényel. Másként viselkedik gépkocsink...

2023.2.22.   


Egyiptomi kövek

Nagy Csivre Katalin

A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...

2022.7.10.