Hogyan éljük meg a világjárványt? 4.

  2020.4.2. 6:00

Folytatjuk ankétunkat a koronavírusjárvány-érintette országok magyarjaival. (Vajdaság, Erdély)

Bíró Tímea újságíró, költő, Szerbia, Vajdaság, Szabadka

Meglepett a szerbiai szigor, mert megszokhattuk a balkáni hozzáállást, a lazaságot, nemtörődömséget. Ezúttal azonban 17 órától 5 óráig kijárási tilalom van a polgárok számára. Ide is elért a vásárlási őrület, az emberek egy része pánikolva halmozza fel az élelmiszert. Mivel a piacokat is bezárták, a közösségi oldalakon csoportokat hoztak létre, úgynevezett online piacot. A szűk környezetemben azt látom, hogy segítünk egymásnak. A fiatalok bevásárolnak az idősebbeknek, egyesek maszkokat varrnak ajándékba, megosztják egymással a házilag készült kézfertőtlenítők vagy a kovász receptjét, és biztatjuk egymást. A személyes találkozások helyett, most a telefon és az internet az összekötő kapocs, de a józanész ezt elfogadta, és belátja, hogy így előbb túl leszünk az egészen. Minden nap várom az este 8 órát, amikor kiállunk az erkélyre, és néhány perces tapssal tisztelgünk az egészségügyi dolgozók előtt. Nem számít, hogy ismered-e a szomszédokat, ki milyen nyelvet beszél, itt az élni akarás dolgozik, és a remény, hogy túléljük ezt a kiszámíthatatlan helyzetet. Az emberek igyekeznek távolságot tartani egymástól, sokan viselnek maszkot, kesztyűt, és mivel alig találtam citromot és gyömbért a boltban, valószínűleg mindenki erősíti és támogatja az immunrendszerét. Jelenleg több, mint kétszáz fertőzöttről tudunk. Bízom benne, hogy az emberek a pánik helyett inkább az irodalom felé fordulnak, hiszen számos kiadó elérhetővé tette a könyveit, és most tényleg nagy szükség van arra, hogy az ember belső utazáson vegyen részt, ha már fizikailag nem teheti meg.


Kovács Jolánka író, műfordító, iskolakönyvtáros, Szerbia, Vajdaság, Muzsla

Szerbiában, a járvány elején legalább két hétig nem is közölték, hogy vannak fertőzöttek. Aztán gyorsan kiderült, hogy bizony vannak, és többen, mint Magyarországon, ahonnan már egy ideje bemondták a hírekben az adatokat. Nagyjából egy hónapja azt vettem észre, hogy a muzslai áruházban egyre többen vásárolnak tíz-húsz-harminc kiló lisztet, cukrot, olajat tízesével. Ez néhány hétig így folyt, de még mindig van árukészlet a boltokban. Csak néztem, hogy itt állítólag nagy a szegénység, mégis sokan talicskaszámra vásárolják az élelmiszert. Amikor bezártak az iskolák, inkább döbbenetet éreztem, mint pánikot. szerencsére állandóan dolgozom, írok, fordítok, könyveket szerkesztek, s ha egy-egy mesét is sikerül megírnom, hát egészen jól vagyok. A kijárási tilalmat se élem meg drasztikusan. Ami lehangoló, az emberek komor arckifejezése, amikor betartva a két méter távolságot, a bolt előtt várakoznak. És furcsamód türelmesek. Senki nem szitkozódik, de megszűntek a cseverészések. Mintha mindenki annak örülne, ha nem szól hozzá a másik, mert ki tudja, mi van a szájában, jobb, ha csukva tartja. És mintha az emberek kezdenének „kiegyenlítődni”. Senkit nem látok divatos öltözékben. A járvány miatti félelem elnyomta az igényeket, egyszerűbbekké tette az embereket. A boltosok nem, de a gyógyszerészek legtöbbje ideges, láthatóan alig várják, hogy gyorsan kiszolgálják a vevőt. Ahol élek, mindenki betartja az alapvető szabályokat a védekezést illetően.


Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, főszerkesztő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Románia, Erdély, Kolozsvár

Kolozsváron jelenleg nyugalom van. Másrészt a feszültség, a nyugtalanság is rányomja bélyegét a hétköznapokra, amelyeket a hagyományos eszközökkel nehezebb irányítani. Egy régóta húzódó kormányválság kellős közepén jutott el a korona-vírus Romániáig, hogy tényleg komolyan kell venni, az akkor derült ki, amikor bezárták az iskolákat. Egy hónapra érvényes rendkívüli állapotot hirdettek meg, szerdától pedig a kijárási tilalom enyhébb formája érvényes. Több tízezerre (több százezerre?) tehető azok száma, akik a legveszélyeztetettebb területekről (Olaszország, Spanyolország) érkeztek vissza, gyakorlatilag ellenőrizetlenül. Az állampolgári felelőtlenség miatt Máramaros megyében a megyei prefektus (kormánybiztos) néhány nappal korábban vezetett be kijárási tilalmat... Némi derűvel nyilatkozza: „muszáj volt, az itteniek szeretnek találkozni...” Amennyire a tömeges elbocsátások és álhírek között lehetséges, mindenki igyekszik folytatni a hétköznapjait. Fiaimmal múlt kedden még hóembert építettünk: tíz perc alatt, a tömbház mellett. Azóta már elolvadt a 15 centis hóréteg. Otthoni munkára rendezkedem be, a Helikon szerkesztősége a héten megtartja első virtuális gyűlését. A gyenge lábakon álló romániai egészségügy ismeretében, elkél a jókívánság. Egészséget!

(Folytatjuk)

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés