Sztárok és kalapok

Kottra Éva 2010.9.29. 6:37

Akár egy királyi korona vagy inkább egy hercegi cilinder - ily módon uralja a dombtetőt Montappone régi falva.

A középkorból itt ragadt tenyérnyi városrész felhőket karcoló falai meleg ölelésként fogadnak. A meredek falakról napsugár tükröződik vissza; mintha csak egy kosztümös film díszlete várakozna, hogy megteljen a nemesek fényesre mázolt fogatos hintóival, ahonnan elegáns hölgyek lépnek színre. Szinte látom a színes kalapok széllel bizsergetett tollazatát, a henger alakú fekete cilinderek büszke meghajlását, és — miért ne? – a szakadt rongysisakok keserves koldulását. Hallom a lovak sarkantyúinak érdes kattogását, s a csacsogó arisztokrata kisasszonyok vidám kacagását. Jaj! Majd elfelejtettem: nem forgatásra jöttem!

Bizonyos körökben tudni illik, hogy az Appenninek hosszan elnyúló lábánál, s annak Sibillini nevű hegyének vállánál – éppen itt – Montappone vidékén készülnek a világ legfinomabban kidolgozott „panamái”. A különlegesen vékony, majd két méter hosszú szalmaszálak fonott sávokban csavarodva formálják Dél-Amerika tehetős személyiségeinek méregdrága kalapjait. De Montapponéban a legkülönbözőbb formájú és minőségű fejfedők is készülnek: az egyszerű rongysisakoktól kezdve, a velencei gondolások szalmakalapjain át, egészen a hollywoodi sztárok dekoratív fejdíszéig. Oscar-díjas nemzetközi filmek és haute-couture divatbemutatók főszereplőinek egyéniségét nem egyszer a montapponéi kalapok határozták meg. Helmut Berger, Richard Burton, Walter Matthau, Burt Lancaster, Vittorio Gassman, Alberto Sordi, Massimo Troisi, Roberto Benigni, Johnny Depp és még sorolhatnám... A Gangs of New York, Decameron, Ludvig, Gattopardo, Marie Antoinette, Armata Brancaleone (Brancaleone hadserege), La vita é bella (Szép az élet), Il Marchese del Grillo (Grillo őrgróf), Kalózok, A Karib-tenger kalózai, stb. filmekben.

Éppen ezért született meg az ötlet, hogy nagyközönség elé tárják a mozisztárok kalapjait az évente megrendezett nemzetközi kalapfesztivál és az absztrakt kalapkiállítás mellett, melyhez bárki – akár még a netBarátnő olvasói is – hozzájárulhatnak. Az idei téma Alíz Csodaországából merített ihletet. „Két hónappal ezelőtt veszekedtünk. Azóta az idő nem hallgat rám többé…” – válaszolta a bolond kalapmester Aliznak, amikor az idő múlása felől érdeklődött a meseország kedves hőse.

A kalapokról híres övezet polgármestere, Giuseppe Mochi kedves fogadtatása után egy szimpatikus csicserónére bízott, aki elkísért a két különböző helyen rendezett kiállításra. A sztárok nagystílű kalapjainak megcsodálása után Clementi úr, az alkalomra kirendelt városi rendőr, egy valóságos meseországba vezetett: erdei tündérek és szivárványt követő manók, óriási fagyipoharak és vizet hordozó korsók, ringlispílek sakktáblák, roskadozó várak és elaggott falvak, visszahajtott kán-kán szoknyák, tornyosan ívelő kalapszobrok, festményként megfestett fejfedők, műanyag pohárból vágott apró virág dekorációk, takarózásra alkalmas hatalmas kalapkarimák...

Mindezek után, még mielőtt elköszöntem volna az aprócska falu vendégszerető házigazdáitól, egy jószívű kézműves, Pierino bácsi, karcsú szalmából fonott leheletkönnyű ridikült adományozott.

Ez ám az igazi Meseország!

Eva Kottrova