Több, mint szerelem (2)

Nagy Erika  2010.6.30. 10:56

Kiadós reggeli után elindultunk a Bolyaiak városának is nevezett Marosvásárhelyre, a székelyek hajdani legnagyobb városába.

A fontos szerepet betöltő, több művelődési központnak is otthont adó, magyar népművészettel ötvözött korabeli szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát belülről is megcsodáltuk. Az emeletre vezető, carrarai márvánnyal díszített két lépcsőházban gyönyörködhettünk Nagy Sándor és Róth Miksa üvegfestményeiben.

A Tükörterem két végét lezáró velencei háromrészes tükörcsoport növeli a térhatást, akárcsak az előcsarnok esetében. S itt történt egy olyan dolog, amit csodának is nevezhetnék, mert ki gondolta volna, hogy ismerősbe botlok sok száz kilométerre az otthonomtól. Nézelődés közben ismerős hangot hallottam: „Szia Erika!” Hátranézek –és magam előtt látom a szívemnek oly kedves Veronikát.

A Kultúrpalota szomszédságában megtekintettük a Megyeházát sajátos stílusával. Felsétáltunk a Bolyai utcán és máris előttünk magasodott a lassan öt évszázados iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium, szemben vele pedig a két Bolyai szobra (Bolyai Farkas és fia, Bolyai János). Szemerkélő esőben indultunk el az 1875. május 27-én, 11 óra körül mesterségesen létre hozott, kiterített medvebőrhöz hasonlítható Medve tóhoz, de ez senkit nem zavart. A látvány mindenért kárpótolt bennünket.

Korondra érve fáradtan, de érdeklődve gyönyörködtünk a szebbnél szebb míves és kevésbé míves korondi portékában. A helybéliek nem kímélték a turista pénztárcáját, mindenért borsos árat kértek. Visszafogtam magam, bár a népművészeti termékek majdnem minden termékcsaládjával találkozhattunk, és kedvünkre válogathattunk a több évszázados múltra visszatekintő művészeti alkotásokból. Nehéz volt, de arra gondoltam, hogy a nagyváradi piacon a korondiak mindig leengedik az árakat, és júliusban, amikor tervek szerint ott tartózkodom, megejtem a vásárlást.

Mikor Farkaslakára értünk zuhogott az eső, ennek ellenére élvezettel hallgattuk ernyő alatt Etelka történetét Tamási Áronról annak sírhelye mellett. Majd Csíkrákos várt bennünket, ott találkoztunk Pannikával, azzal a vállalkozóval, aki mintegy nyolcszáz turistát szállásoltatott el falusi turizmus keretein belül és vállalta az étkeztetésüket, családjával együtt szervezi a csíkrákosi vendéglátást, és működteti a Cserekert Fogadót. Etelka révén olyan kiváltságban részesültünk, hogy az 1667-ben épült, Pannikáék tulajdonában lévő Cserei Kúriában étkezhettünk négy napon keresztül. A család legismertebb személyisége a történetíró Cserei Mihály volt, aki a 17. században magyar nyelven írta meg Erdély históriáját. Az épületet korszerűsítették, de az egyik szoba mennyezetébe beépítették a régi, latin nyelvű feliratokat tartalmazó mestergerendát.

Pazar, falusi vacsorától elpilledve indultunk szálláshelyünkre, ahol Aurél, a román házigazda és felesége pálinkával várt bennünket. A decemberben átadott Meridian Panzió tiszta, kellemesen berendezett szobáit elfoglalva hamarosan mindenki álomba szenderült, hogy aztán a harmadik nap reggelén nekiinduljunk a csíksomlyói pünkösdi búcsú zarándoklatnak. Csak az eső ne essen! Kémleltük az eget annak ellenére, hogy már kora reggel ragyogóan sütött a nap. Összecsukható székekkel, esőkabátokkal vízálló cipőkben indultunk Istvánnal Csíkszereda felé, ahonnan gyalog baktattunk fel a két Somlyó-hegy közötti Hármashalom Oltárhoz, s találkoztunk azokkal a székely fiatalokkal, akik 70 kilométert is megtesznek gyalog, kifejezve ezzel a szeretetüket a Szűzanya felé és tiszteletüket az őseik iránt. Hihetetlen élmény volt, izgalommal lépkedtünk a hatalmas tömegben, s mindnyájan fel is értünk időben, bár a sok eső miatt az utak sárosak, csúszósak voltak. Ennek ellenére senki, de senki sem fordult vissza. Tisztelet a csoportunknak, azoknak, akik közel a hetvenhez, sőt a nyolcvanhoz is, zokszó nélkül tették meg a meredek, tüdőt próbára tevő utat. De nem is vártam tőlük mást, hiszen a mi egyik szimpatikus „fiatal párunk“ Las Vegasban házasodott össze nemrégiben, volt limuzin, meg minden, ami szem-szájnak ingere...

Amit ott, a csíksomlyói nyeregben látott és érzett az ember, az emberfeletti, mert erőt adott a hithez és reményhez. Az álom valóra vált! Átélhettük a magyar nemzet összetartó erejét! Meghatottan és hálás szívvel imádkoztak az emberek a Kárpát-medencei és más tájakról érkező nemzettársak, együtt hallgatták Böjte Csaba ferences szerzetes megható szentbeszédét, melyben szíve minden melegével köszöntötte a jelenlévő több mint fél millió jelenlévőt a Kárpát-medence egyik legszebb szentélyében. Az áldást is megkaptuk fentről, ugyanis amikor felhangzott a magyar himnusz, eleredt az eső, úgy, mintha dézsából öntötték volna. Majd a nap ismét birtokba vette az eget. Ez maga volt a csoda!

Pannika finom és kiadós vacsorája után pillanatokon belül elaludtunk, s elterveztük, hogy másnap ráérünk felkelni. Mi terveztünk, a házigazdánk pedig végezte a dolgát. Ugyanis senki nem mondta neki, hogy ne keltse a társaságot, ezért reggel az előző naphoz hasonlóan fél hatkor kopogtatott az ajtókon...

De sebaj, a nap hétágra sütött, s miután lepusztítottuk a megrakott tányérokról a kúria szalonna, sajt és kolbász készletének jelentős mennyiségét, karaván lovas kocsival elindultunk, hogy több, mint ezer méter magasra szekerezzünk fel a Hargitán, csodálva közben a természeti szépségeit, majd letelepedjünk egy tiszta, sebesen csörgedező patak mellett lévő tisztásra.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés