A nyugalom szigete

Huszár Katalin  2012.9.6. 4:36

Norah Jones zenéje kikapcsol, pihentet, alkalomadtán még gyógyít is...

Fáradt hétköznapjaimnak óceánján ilyen szigetecske, a nyugalom szigete az indiai származású amerikai énekesnő Norah Jones bársonyos, szomorkás, merengő, kellemes hangja, dalai.

Az 1979-es születésű, Texasban nevelkedett Norah Jones tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott. A művészeti középiskolában dzsesszénekesnői díjakat nyert, majd az egyetem évei alatt zongoratudását tökéletesítette. 1999 nyarán New Yorkba látogatott, ahol azonnal beleszeretett az ottani kávéházak és klubok dzsesszhangulatába, s ott is ragadt. Ez kihatott az énekesnő egész életére, mert innen egyenes út vezetett kiadójához, ahol beindult karrierje, méghozzá a 2000-es évek elején.

Debütáló albumát, a Come Away with Me-t követte második és harmadik nagylemeze, a Feels Like Home és a Not Too Late, melyek több milliós példányszámban fogytak el. Így Norah nemcsak Amerikában, hanem Európában is hírnévre tett szert, sőt az évtized egyik legjobb énekesőjévé vált. Ezután következett a zenevilágában és hangzásában már más The Fall, és a nemrég megjelent, legújabb Little Broken Hearts című nagylemez. Ezekben egy teljesen más, egy teljesen új Norah-t ismerhetünk meg, aki egyébként szívesen kísérletezik és próbálja ki magát különféle zenei stílusokban. Hozzáteszem: mindegyikben kimagasló teljesítményt nyújt. Azt is mondhatjuk, hogy Jones kisasszony le sem tagadhatja tehetségét, sem családi kötelékeit, hiszen édesapja a híres szitárművész, Ravi Shankar.

Első három albuma, melyben a folk-pop, country, soul, jazz és blues műfajai keverednek, a kedvenceim. Egy-egy fáradságos munkával, bosszankodással, ingerültséggel teli nap végén, de inkább már az autóban, a hazafelé vezető úton, szívesen veszem elő és hallgatom dalait. A teljesség igénye nélkül megemlítem azokat, melyek mindig megnyugtatnak, elvarázsolnak, és elrepítenek arra a bizonyos szigetre. Valahová az óceán közepére, ahol nincs munka, nincs fáradtság, nincs bosszankodás. Ahol kikapcsolhatok. Ahol megpihenhetek. Ahol harmónia uralkodik. A Turn me on, Sunrise, Don’t Know why, Nightingale vagy a Rosie’s lullaby című dalok sorait, hangjegyeit sokszor úgy szedem, mint ritka, drága gyógycseppeket.

Hozzászólások

@

Küldés