Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya  2016.4.13. 0:44

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

Vannak az életben névtelen hősök, a mi hőseink: lehet a tanárunk, a szomszédunk, a bácsika a lépcsőházból, a szüleink, a testvéreink, vagy éppen egy igaz barátunk. Akárki lehet, és mindannyian más okból tartjuk hősnek. A barátot például azért, mert egy olyan helyzeten is át tud lendíteni bennünket, amelyeken egyedül nem lennénk képesek túljutni.


Ha pedig elveszítjük ezeket a hősöket, pótolhatatlan űr keletkezik a szívünkben.

Tulajdonképpen erről szól Katherine Paterson 1977-ben megjelent könyve, a Híd Terabithia földjére (Híd a túlvilágra), amely egy évvel később megkapta a Newbery Medal díjat, 2007-ben pedig Csupó Gábor rendezésében elkészült a filmváltozat is. A történet lényegét sokan nem értik: a szerelmet helyezik a középpontba, holott az igazi, tiszta szívből jövő szeretetről, barátságról szól. Két gyermek igazi barátságának történetéről, melyet a valóság ihletett.

Az alapsztorit az írónő fia – David L. Paterson –, és legjobb barátja – Lisa Hill története alkotta. Lisa Hill David legjobb gyermekkori barátja volt, a sors azonban nem adott neki hosszú életet. 1966-ban született, de 1974-ben meghalt. Daviddel mindketten hét évesek voltak, amikor megismerkedtek Washington külvárosában. Szoros lett a két kirekesztett gyermek barátsága, ez pedig valami különlegeset hozott mindkettőjük életébe. Közös játékaik során Lisa varázslatos történeteket talált ki, melyek segítettek nekik, hogy átlendüljenek az olykor rideg valóság nehézségein. Az életben azonban történnek olyan dolgok, melyek örökre megváltoztatják egy ember életét. Daviddel sem volt ez másképp. Lisát ugyanis 1974-ben tragédia érte a strandon New Jerseyben, ahová édesanyjával és két testérével utazott. A gyönyörű nap ellenére viharfelhők jelentek meg, és a vízbe villám csapott. Lisa azonnal szörnyethalt. David és édesanyja a hírről telefonon értesült. Lisa emlékére egy fát ültettek a Takoma Park-i általános iskolában, ahová járt. Katherine Paterson könyve a kislány tiszteletére íródott David emlékeinek segítségével.

Bár sokan úgy tartják, ez a regény fantasy, de mégsem az. Hiszen az alaptörténetet ismerve érezhető az a mély tartalom, amelyre – talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy meg kell érni. Sosem könnyű feldolgozni és elhinni, hogy valaki soha többé nem jön vissza. Csak arra várunk, hogy újra megjelenjen és annyit mondjon: „Itt vagyok, és többé nem hagylak magadra!”

Hozzászólások

@

Küldés