100 magyar baka


Szilvási Krisztián  2014.8.14. 2:32

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első (és majdan a második) világháborúhoz mérten, viszonylagos (olykor-olykor hazug) békében, ám mindenképpen kevesebb könyörületességgel, boldogsággal, hittel, reménnyel és megvalósulással, mint amelyekre azok számítottak, akik az életüket adták az áhított jövőért cserébe. Az első világháború majdnem mindent képes az elnevezésébe belesűríteni: azt is, hogy szinte a földgolyó összes (jelentős) országa részt vett benne valamilyen szinten, és azt is, hogy sorszámmal ellátottsága további nagytestvért jelöl. Mindazt azonban, amelyek sáros-poros, száraz-iszamos, mocskos-embertelen napjai és évei alatt megtörténtek, nemcsak két szó, de millió is képtelen hitelt adóan kifejezni. Azokat csak átélni lehetett a maguk borzalmas valóságában, beszélni róluk már csupán távoli (időben, térben és mélységben) asszociációkat előhívóan lehet. Mégis illik megpróbálni: a 100 év apropója fájdalmas, ám elgondolással-elképzeléssel megvalósuló tisztelgésre mindenképpen alkalmat nyújt. Mert a tisztelet kifejezése azok iránt, akik testükkel, szívükkel és vérükkel írták a krónikáját, nemcsak kötelességünk, de emberi jobbra törekvésünk alappillére is (kell, hogy legyen).

Talán főként emiatt írt ki 2014-ben ebben a témában pályázatot a Historium Kiadó. A minőségi történelmet képviselő, könyveket a valódi értékek mentén gondozó vállalkozás ilyen célú, szerkezetű és megvalósítású novellagyűjteményeinek immár három évre visszanyúló históriájuk van: a 2012-ben megjelent Sár, vér, levendula a tágan értelmezhető középkorból rajzolt elénk hol borotvaéles, hol csorbán görbe tükröt a magyar történelem említett korszakából, míg a 2013-ban kiadott A holló évszázada történetei Hunyadi László, János és Mátyás uralkodásának idejébe kalauzolták el az olvasókat. A 100 magyar baka az előző koncepciókkal szemben nem évszázadokat, s még csak nem is évtizedeket ölel fel történetileg, hanem csupán bő 4 évet – ám olyan négy esztendőt, amelyről nem lehet eleget beszélni, ha egyáltalán. Ezúttal is pontosan tucatnyi szerző pontosan 12 története állt össze a pályázatra beküldött írásokból olyan, egyetlen fájdalmas, könnyes-bús lélegzetté, amelyet mi 100 év távlatából az első világháborúnak nevezünk. A szerzők némelyike már ismerős lehet a korábbi antológiákból, mások pedig most mutatkoznak be, és remélhetőleg meg is ragadnak az irodalom területén.

Szőllősi-Kovács Péter A mesterlövész torkolattüzébe sűríti a háború és az ember embernek farkasa borzalmait. Az októberi nap ívpályája alatt egymásra feszülten leső magyar és olasz lövész taktika- és türelem párbaja vastag kontúrral körberajzolt, láthatóvá érződő tájkép(b)en jelenik meg szálfaegyenes és acélbiztos fogalmazásmóddal, húsbavágó lezáró-csavarral a történet végén. Zdenyák József novellájában a magyar katonák azért mennek fel az olasz hegyekbe, hogy aztán a Vakondisten imádatára a föld alá bújhassanak. A (fő)hősködés helyett saját békéjét és nyugalmát csákánylendítésekbe képzelő Késmárki Ferenc a bányagödör ásása közepette ugyan rátalál személytelenné képzelt élete értelmére, ám a belső hangokkal és hangulatokkal stílusosan tűzdelt írásmű végén a halál helyett pont az ébredés érkezik el számára. Két hét az élet, és már majdnem mindennek vége Csicsmann Blanka írásában, csak még az emberi lét utolsó békés könnyei, morzsái és sóhajai dacolnak a szülőházban a messze távolban morgó háborúval. A nyomasztóan mélabús és fájóan tapintható melegség a visszafelé pöfögő vonat rideg füstjébe veszik, ami viszont itt marad örökké, az szőke tincsekben mérhetően ér fel a mindenséggel.

A végső ütközet előtti készülődés fagyba tiport reményeket, sárba dermedt hiteket, pirkadó légbe lehelt emlékeket tép fel és szakít el Ódor Richárd novellájában. A Vörös reggel csendélet-nosztalgiája festményszerű textúrával írja körbe a háború kiábrándító valódiságát úgy, hogy közben nem szükséges a fegyvereknek eldörrenniük. Ellenben meg kell próbálni, „értetek”. A kondoleálás mellőzése nem szerepel a kívánságok között Sárgai-Szabó Anna történetében, ahol az életet nemcsak átvitt értelemben, de gyomorkorgató valóságosan is ételben mérik. Az illatozó ennivalók közé a halál is lopni jár, pedig az ő zsákmányával soha nem lehet jóllakni. Hamarosan hazajönnek úgyis mindannyian – barna levelezőlapra tintázott részvétkifejezések formájában. Fibi György novellája egy vastesttel hajtott, de embervérrel telített idő(szak) krónikája az értelmetlen hadilétben félőrültté lett katona szemének és belső világának szögéből. A keleti front kopói elől menekülvén (ám éppen hozzájuk futván) Mátyus kócbabát hord a szíve alatt, miközben sorsát jobblétre kényszeríti ebben a disszonáns szavakból szőtt, stílusos novellában. Dicséret érte, aki (le)jegyezte.

Losonczy Attila sorai nyomán nemcsak a harcmodor és az írott-íratlan háborús cselekmények változnak, hanem egyszersmind a dicső múltra kerül reálisan a jelen szennye. Az utolsó huszárvágást mindenképpen meg kell ejteni ebben a politikailag majdnem követhetetlen háborúban, ahol rég tovatűnt a dicsőség és a pompa, hogy átadják helyüket a zengő-villámló mészárszék-modornak. A háború soha nem ér véget, viszont az emberi élet folytonosan Fölkerné Kosztyu Viola novellájában, ahol három békés lélek fojtja ki magából az odakint elharapózni készülő háborút. Pipafüst száll, talán az utolsó, mert – tudván, hogy a halálnál vannak sokkal, de sokkal rosszabb dolgok – a nagypapa ígéretet tett, amelyet csak három dörrenéssel lehet (be)teljesíteni. Ám teljes béke soha nem lehet. Háromszéki Nándor története csak érintőlegesen támaszkodik a háborúra, ugyanakkor az elhangzó kulcsmondat – „Milyen érzés, amikor az ember engedéllyel gyilkolhat?” – roppant kérdéseket feszeget a harctér mögötti indokok és motivációk terepén. A Konzervált viszonyok mozaikszerű, nem lineáris időszerkezete lüktetést visz a Kiss Béla körül forgó cselekménysorba, akinek a gyilkolás menekülés helyett mélyről késztető kihívás, egy beteg lélek legszélesebb értelmű kivetülése.

Foglár Gábor ellenáll: bár ők csak lépdeltek, és elvették a helyiek munkáját, hitét és életét, aki belül valaha hazafi volt, az is marad örökre, kelljen a parancs szerint bármilyen zászlóba is burkolóznia. Az erő és a hatalom ugyan az egyetlen úr, de ellen kell állni, És mégis fordul a világ. Egyszer. Majd. Valamikor. Keserűszép mese feledteti a háború rettenetességét, s bár apa-fia találkozása életre-halálra szól, átvitt értelemben is. Az öreg mesélő Galícia árnyaival borítván mereng vissza a múltba Varga Csaba novellájában, amely csodálatos szókincsével és láttató leíró erejével a (meg)történtek ellenére is hiteket ad vissza, a formálandó lelkekben pedig nevelő emléket hagy. S bár a szarvasagancsból kanyarított markolatú vadászkés pengéjét rozsda és csorba rágja, ami jócskán egyszervolt is, máig múlhatatlan. Kiss Balázs írása Az utolsó őrségről szól, ahol a tisztelet szó szerint is mindenekfeletti, és örökké tart. A legvégül elhantolt élettől távozók őrködni kénytelenek a temető felett, miközben csak úgy múlnak az évtizedekben. Ahogyan pedig a szél játszik a sírkőre tekert piros-fehér-zöld szalaggal, úgy lebeg a hódolat és nagyrabecsülés mindazon halottak iránt, akik értünk, velünk, bennünk vesztek el a világháború(k) során.

A 100 magyar baka antológiája nemcsak az első világháború színes és élő ágakból font emlékkoszorúja, hanem egyben olyan stílusgyűjtemény is, ahol a különböző szerzők hangjai végül varázslatosan keserű, őszinte tisztelgéssel előadott kánonná állnak össze. A Historium Kiadó koncepciója több fronton is értéket teremt, egyrészt a történelmi múlt konkrétan kitűzött érája hiányirodalmi megjelenítését pótolja, másrészt pedig nívós bemutatkozások és már letett névjegyek megerősítését kínálja. Az egyes novellák hossza egészséges mértékben illeszkedik a sorba, nincsen kilógó rövidség vagy terjengősség, bár be kell vallani, itt-ott az olvasó talán szívesen kalandozna hosszabban az adott történetben – annak ellenére is, hogy a szomorú tanulság és példázat elmaradhatatlan. A pozitív végkicsengés minden esetben falsan szólna, a fel-felröppenő, elszabaduló reményszikrák azonban a nyomasztó atmoszféra dacára is képesek lelki emelkedettséggel a katartikus (meg)tisztulásra.

A novellagyűjteményben egytől egyig erős szövegoszlopok menetelnek végig, nyúlnak fegyverhez és ontanak vért, így lesz az első világháború megragadhatóan zajos és csapást hozó az olvasó számára, de fejet hajtani csak így lehet, bármennyire is az elevenünkbe vág. S bár 100 magyar bakánál jóval, de jóval több ember veszett akkor oda, most legalább ennyi lélek kel életre a sorok által. Remélhetőleg végleg megbékélve.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

2019.1.30.    16


Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.