Apa csak egy van

Sábitz Katalin  2008.5.19. 8:27

Rob Parsons A hatvanperces apa című könyve hatvan perc alatt elolvasható.

„…Hamarosan megszületik. Most már tényleg kimondom: apa leszek. Igen, a te apukád. Apa, aki ott lesz az első lépéseidnél. Apa, aki homokvárat épít neked, és megtanít fára mászni. Apa, aki focizik veled, és meccsekre visz. És együtt járunk majd pecázni, és közben megbeszélünk mindent. Nagy szívtipró leszel, akárcsak én. Igen, remek csapat leszünk!

Á, csörög a telefon! Pár percre félreteszem az álmokat. Ó, ne! A főnököm keresett, hogy egy sürgős munka miatt menjek vissza az irodába. Ó, alighogy hazaértem, mehetek is vissza, pedig megígértem, hogy ma én intézem el a bevásárlást. Na mindegy, este majd beugrok a szupermarketbe.

Szeretek vezetni ilyenkor, ha magam vagyok, át tudom gondolni a dolgaimat. Á, igen, a fiam! Megtanítom neki a kártyatrükköket, amiket még apámtól tanultam. És milyen jó hegymászó túrákat szervezünk majd! Alig várom! De most bele kell vetnem magam a munkába, muszáj. Valójában őérte teszem. Meg akarok adni neki mindent, hogy nagyszerű élete legyen.

Teringettét, már este kilenc?! Hogy megy az idő munka közben! Na gyerünk, oda kell érnem a boltba zárás előtt! Olyankor nem esik jól a vezetés, amikor ideges vagyok, mert tudom, hogy rohannom kell. Nem, ilyenkor nincs se időm, se kedvem gondolkodni. Kisfiam, most nincs időm gondolni rád. Gyorsan megveszek mindent, aztán majd… Mit is kell vennem? Hová is tettem a cetlit? Á, megvan! Na, gyorsan essünk túl rajta!

Ó, egy bőrfoci! Nem is tudtam, hogy itt árulnak ilyesmit. Fiam, az első szülinapodra kapsz egy ilyet! És tudod, mit kapsz a tizennyolcadikra? Egy kocsit! Igen, apa sokat fog dolgozni, hogy megkaphasd, és majd együtt örülünk neki. De most sietnem kell, mindjárt zár az üzlet. Fizetek, és már megyek is haza.

Milyen jó lesz, amikor együtt kocsikázunk! De most megyek, kipakolok, és lefekszem végre, hulla fáradt vagyok. A gondolataimat elteszem holnapra…”

Sok apa naplójában szerepelhetne hasonló történet. Életünk a gyermekünk körül forog, vagy nem egészen? Rob Parsons A hatvanperces apa című, hatvan perc alatt elolvasható, könyvében az elfoglalt apákat szólítja meg. Vajon megfelelő helyen áll a gyermekük a fontossági sorban? Nem vagyunk néha túlságosan is elfoglaltak ahhoz, hogy törődjünk velük? „Egy felmérés szerint az apák átlagosan napi három percet fordítanak a gyermekeikkel való beszélgetésre, míg a gyermekek naponta közel három órát töltenek a televízió előtt.”

Ma mindenki kénytelen a felgyorsult élettempóhoz igazodni, de nagy kár lenne csupán átrohanni az életen. Nagy kár lenne, ha a nagy rohanás közben éppen élni felejtenénk el. Az apák élete pedig az apai szerepben teljesedik ki, és ezt a szerepet senki más nem töltheti be helyettük. Hiszen „a gyerekek legfőbb vágya minden korban ugyanaz: szüleik jelenlétére sóvárognak.” De ez sajnos nem tart sokáig – hívja fel a figyelmet a szerző. Ha belépnek a lázongó kamaszkorba, már késő az igyekezet. Nagy hiba lenne elmulasztani a gyermekkor kínálta lehetőségeket.

Rob Parsons segít felállítani különféle cselekvési terveket, hogy egyetlen napot se halasszunk el gyermekeink életéből, hanem aktívan vegyünk részt benne. Mert ezek a napok teszik teljessé a szülő életét.

(Harmat Kiadó)

Hozzászólások

@

Küldés