Párbeszéd az öregséggel

Halász Kata  2010.7.26. 6:10

Gondolatok Naszádi Kriszta és Nemes Ödön különleges interjúkötetéről.

Az interjúkötet beszélgetés Naszádi Kriszta és Nemes Ödön idős jezsuita szerzetes között. A Párbeszéd az öregséggel egyedülálló módon mutatja be, hogyan lenne érdemes mindenkinek megélnie a fiatalkor elmúltát, hogyan kellene felszegett állal, tiszta tekintettel várnia a halált. „Küszködésról szó sincs, inkább kíváncsiságról és egy új életforma megtapasztalásának lehetőségéről. (...) A halál: az életnek ugyanolyan nagy eseménye, mint a születés vagy a szerelem” – írja Perczel Forintos Dóra a kötet bevezetőjében.

Nemes Ödön egy olyan ember, aki tulajdonképpen egész életében készült az öregségre, hiszen végignézte édesapja és édesanyja megöregedését, most pedig testközelből, élettapasztalatain keresztül tud mesélni az olvasóknak – legyenek nagyszülők vagy épp unokák. Szokatlan nyitottsággal áll a témához, melyhez egyértelműen hozzájárult az, hogy éveken keresztül élt Japánban, ahol egy könyvet is írt Örömmel fogadom el, hogy mások gondoskodnak rólam címmel. Nemes Ödön próbálja megkeresni, milyen szempontból ajándék neki ez az új helyzet: „Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ebben az új helyzetben milyen kincseket lehet találni. (…) Új lehetőségnek is tekinthetem (az öregedést – a szerző). Kihívás és feladat is lehet a számomra. Életem folyamán pedig megtanultam, hogy minden attól függ, hogyan állok hozzá a megváltoztathatatlan valósághoz: ezúttal az öregedéshez.”

A szerzetes hatalmas optimizmussal és életkedvvel tekint a változások elé, az időskort nem tragédiának tekinti: nemhogy nem zárultak be az ajtók, de teljesen újak nyíltak meg előtte. Számára az öregedés kaland, kihívás, hogy miképpen tud boldogan élni egy olyan helyzetben, amikor nem lehet kiszámítani, mi fog történni. Hála Naszádi Kriszta könyvének, megtudhatjuk, milyen a betegségre úgy tekinteni, mint az időskor ajándékára, ami szembesít korlátainkkal.

A Párbeszéd az öregséggel olyan kérdéseket feszeget, melyek hozzátartoznak az életünkhöz, de ilyen őszintén és könnyed stílusban nem szoktuk megbeszélni azokat. Hogy dolgozzuk fel azt, hogy vannak dolgok, amiket végleg elmulasztottunk. Hogyan adjuk fel régi álmainkat? Hogyan viseljük méltósággal a szépség, az erő elmúlását? Mi az oka, hogy a legtöbb idős ember nehezen vagy egyáltalán nem tudja elfogadni a fiatalokat? Az idősek mennyire képesek és hajlandóak alkalmazkodni változó emberi környezetünkhöz? Máshogy állnak-e az öregedéshez a nők, mint a férfiak? Hogyan lehet megbarátkozni a kiszolgáltatottsággal?

A különleges interjúkötet nem csak azoknak szól, akik életük alkonyán járnak, hanem a fiatalabb generáció tagjainak is, hiszen „az idősödés is érlelődési folyamat, természetesen k-zdelmekkel jár, ahogy a must is forr, de idővel jóízű borrá válik”.

Hozzászólások

@

Küldés