Schild Tamás szép cigányai

Angyal Sándor  2012.11.26. 6:39

Fotókiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában.

November 3-ától tekinthető meg Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Schild Tamás Szép cigányaim című fotókiállítása. A művész természetes életkörülményei közt szerette volna bemutatni a kisebbséget, akikkel együtt nőtt fel. A tárlat január 27-ig tekinthető meg.

Schild Tamás egy magyarországi faluban nőt fel, ahol romákkal együtt nőtt fel, együtt játszott és birkózott. Ötvenéves fejjel tért vissza ide, azzal az elhatározással, hogy lefotózza azokat az embereket, akikkel együtt cseperedett fel, esetleg azok gyermekeit, unokáit. Más színben szerette volna feltüntetni ezt a népcsoportot, nem olyan szélsőségesen, ahogy sok esetben a híradóban hallunk róluk.
„Nem a nagyvilágnak akartam megmutatni, hogy így élnek ma a cigányok, hanem azt szerettem volna megmutatni, milyenek ők, hogyan érzik magukat” – mondta Schild Tamás a megnyitón. Nem életük kiszolgáltatottságát akarta az emberek elé tárni, nem sajnáltatni szerette volna a cigányokat, egyszerűen csak egy őszinte gesztussal, szeretettel és elfogadással fordult feléjük. „Nem csak azok a cigányok vannak, akikről a hírekben hallunk. Ők az a csendes hányad, akikről soha nem olvasunk az újságokban” – szögezte le a fotográfus. Természetesen a képeken szereplők is láthatták a fotókat a kiállításon, és óriási élmény volt számukra viszontlátni önmagukat. Hiszen akadt olyan fotó is, amely régebben készült, és évekkel később került csak kiállításra.

Minden kiállítás más, minden tárlat a maga módján egyedi. „Ennek a kiállításnak az az egyedisége, hogy beleilleszkedik egy olyan európai trendbe, amely megkísérli másként láttatni a romákat. Megszokhattuk, hogy a cigányokról többnyire nagyon kegyetlen szociográfiai fotókat közölnek, melyek gyakran fekete-fehérek, és a nyomorra, az elesettségre, a kirekesztettségre helyezik a hangsúlyt” – magyarázta Hushegyi Gábor, a kiállítás kurátora. Véleménye szerint nagyon fontosak a szociográfiai felvételek, ugyanakkor mindig megdöbben az ember, ha egy olyan fotóművészeti teljesítménnyel találkozik, amely képes arra, hogy ebben az elesettségben, nyomorban, kirekesztettségben is megtalálja a szépséget. „És akkor elkezd másként gondolkodni erről a népcsoportról, erről az élethelyzetről és az ember számára kiderül az, hogy lehetnek bármilyen határhelyzetek az életben – és ez most nem faji kérdés, nem nemzetiségi kérdés, nem generációs kérdés –, ugyanis bármikor kerülhetünk határhelyzetbe. Ezek a fényképek, ez a fotósorozat pontosan azt bizonyítja: lehet bármilyen nehéz az élet, bármilyen kegyetlen a sors, mindig van benne öröm, van benne szépség, és ezt a szépséget tudni kell láttatni. És hogyha ezt láttatni tudjuk, akkor talán kissé árnyaltabbá válik a mi fekete-fehér szemléletünk e népcsoportról, és talán megtaláljuk az ő életükben is azt a pillanatot, vagy azt az emberi felvillanást, amit néha, önmagunk életében, nehéz helyzetben hiába keresünk, vagy csak nagyon nehezen találunk meg” – fejtette ki Hushegyi Gábor.

„Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.” Ezt a Weöres Sándor idézetet választotta Schild Tamás a kiállítás mottójául, hogy érzékeltesse a lényeget: ne általánosítsunk, ne nézzünk minden cigányra rossz szemmel azok alapján, amiket a hírekben látunk. Próbáljuk meglátni velük kapcsolatban a szépet is!

Fotók: www.schildtamas.eu

Hozzászólások

@

Küldés