Szingli anyák

Jády Mónika  2006.5.10. 19:00

Sokan a vesztesek közé sorolják azt, aki szingliként él. Pedig…

Azokat meg talán még inkább sajnálatraméltónak találják, akik egyedül nevelik a gyermeküket. Vajon az érintettek mit gondolnak erről?

A klasszikus (teljes) család nem jelent mindig felhőtlen boldogságot, és az egyedülálló szülők is jól érezhetik magukat a bőrükben. A szingliként élő anyák nem sajnálnivalók és frusztráltak. Az, hogy nincs egy férfi az oldalukon, nem egyenlő a boldogtalansággal. Ez az alapüzenete Astrid Herbold nemrég megjelent, iróniával és humorral fűszerezett könyvének, amely a M.o.M. – Mutter ohne Mann (Anya férfi nélkül) címet kapta. Az alcím ironikusan hangzik: Miért olyan átkozottul boldogok az egyedülálló szülők?

A 32 éves német újságírónő maga is egyedül neveli két gyermekét. (Németországban 1,4 millió nő és 200 ezer férfi jár hasonló cipőben.) Azért fogott e könyv írásába, mert már megelégelte az élethelyzetére vonatkozó sajnálkozó megjegyzéseket. Sokan ugyanis a vesztesek közé sorolják azt, aki szingliként él – gyerekkel vagy gyerek nélkül. De ha belegondolunk: mennyivel irigylésre méltóbb a helyzete annak a nem egyedülálló anyának, aki egy megbízhatatlan emberrel él egy fedél alatt? Vagy egy „hétvégi apukával”, aki a munkanapokon olyankor érkezik haza, amikor már alszanak a gyerekek? Persze, nem egyszerű az egyedülálló szülők helyzete, és nehezebb megszervezni a napjaikat, mint azoknak, akik mellett (igazi) társ áll.

A könyv szerzőjének az a véleménye, hogy a nők bátrabbak is lehetnének a családtervezésnél. Szerinte a gyermekvállalásnak nem feltétele a tartós partnerkapcsolat. Sokan épp ettől teszik függővé a dolgot, aztán a végén gyermektelenek maradnak. „--A férfiak, lakások és állások váltakoznak, a gyerekek viszont mindig megmaradnak” – mondja. Persze, a gyermekvállalási kedvet elsősorban az fokozná, ha a társadalom több segítséget nyújtana a nőknek – egyéves kortól megoldott lenne az apróságok elhelyezése (Németországban nem működnek bölcsődék), rugalmasabb lenne a munkaidő, és igényes munkahelyen, tisztességes fizetésért részmunkaidőben is lehetne dolgozni.

Ez a párkapcsolatban és az egyedül élő anyák számára egyaránt nagyon fontos lenne. Az újságírónő saját példájából is tudja, milyen nehéz anyaként elhelyezkedni, hisz a német munkahelyeken fontosnak tartják a fizikai jelenlétet. (Ha elméletileg lehetséges is, az alkalmazott nem végezheti el otthon a munkáját, reggeltől késő délutánig bent kell ülnie az irodában.) Ezért – hogy úgy oszthassa be az idejét, ahogy az neki a legjobban megfelel – a szabadúszás mellett döntött.

Azzal Astrid Herbold is egyetért, hogy a gyereknek női és férfi mintára egyaránt szüksége van. Szerinte is az lenne a legjobb, ha a gyerekek egy nagycsaládban – szülők, testvérek, nagyszülők, unokatestvérek és más rokonok között nőnének fel. A biológiai rokonság viszont nem olyan fontos. Nem kizárt, hogy az egyedülálló szülő is társra lel, és egy ún. patchwork család jön létre.

Hozzászólások

@

Küldés