Zsákutca

Póda Erzsébet  2009.2.4. 15:06

A közelmúltban jelent meg munkatársunk, Nagy Erika könyve, a Zsákutca.

Történetek emberről, magányról, hétköznapokról, életről, rólunk, mindannyiunkról – Nagy Erika Zsákutca című kötetében.

Tizennyolc történet egy zsebkönyvben, melyet egy szuszra kell kiolvasnunk, mert egyszerűen nem tudjuk letenni. Űz a kíváncsiság: mi lesz a következő történetben, hogy zajlik, kire hasonlít a főhős, aki mit tesz majd, s mire is emlékeztet ez az eset?

Nagy Erika Zsákutca című könyve egy életszagú történtekkel teli „zsákutcán” vezet bennünket végig, amelybe azonban betérni egyáltalán nem hiábavaló, idejönni nem felesleges, sőt még kiutat is kínál: teljesen egyszerűt és világosat. Az első mondat olvasásától az utolsóig az embernek az az érzése, hogy a szerző az ő szemével látja a világot, az ő eddig megfogalmazhatatlannak tűnő történeteit, érzéseit, gondolatait fogalmazta meg olyan kifejező módon, hogy azonnal felismerjük – akár saját megtörtént helyzeteinket is. Egyfolytában azt érezhetjük: hiszen ez már velem is megtörtént, ezeket az embereket én is ismerem!

A történetek „simán” zajlanak, minden felesleges vargabetű és cikornya nélkül, viszont tele vannak hintve humoros, olykor szomorú, de mindig tanulságos jelenetekkel, melyek a lehető legváratlanabbul bukkannak elénk. Összeráncolt homlokkal, összpontosított figyelemmel olvasva várjuk, vajon mi lesz a sztori vége, miközben bele-belebotlunk egy-egy hirtelen kacagtató részletbe, s mintha közben önmagunkat is megmosolyognánk. A főhőst bosszantó momentumok utáni elégtétel számunkra is elégtételt hoz, a szomorúság minket is érint, az igazságtalanság velünk is megesett, a megváltoztathatatlanba mi is beletörődünk, a tanulságokat mindig felismerjük. A magány fogalma és arcai újra és újra felbukkannak a kicsi könyv lapjain, mert hiszen a legtöbb ember magányosnak érzi magát, mert nem tanult meg jó barátságban lenni önmagával.

Egyszerű történetek. Emberi történetetek. Szép történetek. Pontosabban, tárcák, mint azt Grendel Lajos is írja a fülszövegben. Nincs bennük feldolgozhatatlan dráma, sem meghökkentő fejlemény. Valós történetek, olyanok, melyek a miéink is. Éppen ezért jutnak eszünkbe még napok múltán is. Nagy Erika könnyen ír, minden megerőltetés nélkül, ez érezhető valamennyi alkotásán. Stílusa tiszta, derűs, ízléses, nyelvezete semmivel se használ több elemet, mint amennyi szükséges. A történetek arányosak, hitelesek.

Ez a könyv magán viseli a zsebkönyv összes követelményét. Könnyen kézbe vehető, bárhova magunkkal vihető. A hosszabb-rövidebb busz- vagy vonatútra mindenképpen vigyük magunkkal, mert ahányszor újraolvassuk, annyiszor találunk benne új és újabb részleteket – akár önmagunkról is.

(Nagy Erika: Zsákutca, AB-Art Kiadó 2008)

(A cikk megjelent az Új Szó napilapban)

Hozzászólások

@

Küldés