A szív húrjai

Katona Nikolas 2020.12.6. 4:48

Mindig büszkék vagyunk, amikor megoszthatunk egy eredeti vasárnapi verset.

A szív húrjai

1.
A szennyesben
felejtett ruhák
nem emlékeznek rád.
Illatod is megkopott.
A ház, ahol minden
tárgy kötött
valamihez,
lélekcsuszamlás miatt
süllyed el.
A kertkapu
nem csodálkozik rajtad,
te se tedd!
Ha válaszolnál,
azon a nyelven
osztogass kérdéseket,
amiket már
nem tehetsz
fel senkinek!

2.
A levendulás szappan azt álmodja, középkori vár.
A kovászos uborka, hogy hisztiző macska.
A lyukas zoknid, hogy gleccserek.
Csak te ülsz
az ágy szélén hajnalban.
Már vénülő kézzel
sem
fogják meg kezedet.

3.
A történetben
a szereplők,
mint betűleves.
Kaotikus
káosz.
Próbálok valami
szépre gondolni.
Mondjuk a hibiszkuszos tusfürdőre.
Csak engem
nem viszel fel
minden rétegre.

4.
Túl szűk rám
a szépségidálkosztüm.
Karóval sem jöttem,
feleseltem
egy virággal.
Már csak ez maradt.
Időtlen időt
próbáló
elvesztegetett
idő.

5.
Vasaló ki.
Ajtó bezár.
Szégyenérzet,
pánikroham,
megfelelési kényszer,
valami fancy kiegészítő,
két lexaurin,
kulcs.
Megvagyok.
Kutyaszarba lép.
Késett a busz.
Korlátba
kapaszkovid.

6.
Anyám szerint
nem bugyi,
hanem alsógatya.
Laktóz-, glutén-
és emberallergiám van.
Primadonna.
Ónos eső.
Tanítónő.
(Jobbik esetben bácsi.)
Cselédlány.
Aztán tejfölös nokedlit ettek
Genderkritizáló szkeptikusok.

7.
Tudod szívem, trágár vagyok.
Ecetes víz.
Kicsavart szivacs.
Elfelejtettem kedves lenni.
A ruhákat nem-hőfokon,
Idegből mosom.
(Dolgozni rongyosan,
mosógép hiányában kézzel.)
Tudod szívem, néha vagyok.
Elmondanak mindennek.
El.
Négy falnak.
Egymásnak.
Diplomás kurtizánnak.
Ötöt üt a mutató.
Összenézünk.

8.
Még szeretlek.
Még kitartok.
Még énekel az elemes mikulás.
Még a vihar se.
Még potyog a fenyő.
Mert mindig lesz,
ki jobban tudja.
Még szeretlek.
Még kitartok.
Már benn a vihar.
Már nincsen ének.
Már lehullott az utolsó tűlevél.
Roskadozó
korintoszi oszlopok
közt
tartalak.