Csak egy pillanat

Benkő Géza 2013.12.8. 4:57

Két vers vasárnapra.

Csak egy pillanat

Egy perc ez a dal
Csak egy röpke pillanat
Süt a nap, de nem áraszt meleget
Elülök egy fa alatt

Nézem, a halódó világban
Hogy éled, eszmél a tél
Rám néz, elcsodálkozik,
Majd körülölel a szél

Jéghideg már a véred
Ne élj, te is légy halott
Tavaszig fa leszel,
Emberből faragott

Törzsed fatörzs immár
Földbe fagyott gyökér lábad
Karjaid csupasz ágak
„Jéggé dermesztettem vágyad

Hó vegye el szemed világát
Cinege énekét se halljad
Tavaszig hordd e rabigát
Míg a zöld fű ki nem sarjad! ”

Egy perc volt e dal
Csak egy röpke pillanat
Épp csak meghalni volt időm
E kis idő alatt.

Előadás után

Eltűnik minden lassan,
Tán a nap sem kél fel már, fekszem,
A színpadon sötét, reflektorhalál, testem
Megfeszül, kemény a deszka alattam,
Mindenki hazament, csak én maradtam.
Tapsért kuncsorgó szánalmas alak.
Mögöttem düledező díszletfalak,
Előttem fehér vászonnal letakart székek,
Nagymonológ helyett pillanatképek.
Ennyi maradt.
Néhány megsárgult színházi fotó,
Pár olvasatlan műsorfüzet,
Látta-e bárki is bennem a tüzet?