Csodára várva

Benkő Géza 2014.1.26. 3:05

Megszólal a hétvégi líránk.

Csupa ideg

Tudod, mi húz fel nagyon?
Alig dolgozom.
Kávéra még futja, vagyonom,
Ugyan... Foltozom
Pénztárcám, de huzatos marad.
A cipőmre a sár rátapad,
Sikálni minek,
Rászárad, lepereg.
Maradtam itthon,
Hogy majd én megváltom,
Ezt reméltem titkon,
Megváltom, beváltom, kiváltom...
Még a keresztem sincs fából,
Műanyag krucifix, üreges,
Ha esik, megtelik, akkor emberes
Nehéz,
Lenéz
A hentes a négy szelet parizerért,
A pék az olcsóbb tegnapi kifliért,
A vatera a feltett használt holmikért,
A pap a gyónásmentes napjaimért,
A mezítlábas koldus a lyukas zoknimért,
Én magamat meg az álmaimért.

Tudod, mi húz fel nagyon?
Feladtam magam. Vakon
Hittem,
Sitten
Tán boldogabb lennék.
Igaz, nem lenne kék ég
Felettem,
De azon a hat négyzetméteren
Enyém lenne a végtelen.
Képtelen
Vagyok ép ésszel,
Beszéltem egy gépésszel,
Volna hely a gyárban,
Fizetés nem sok,
Lehetek még boldog.

Tudod, mi húz fel nagyon?
A fürdőkádamban a vizem,
Mért hűl ki olyan hamar?
S a hajszárítóm zsinórja mért olyan rövid?

Tudod, mi húz fel nagyon?
Hogy elszakad a kötél.
Hogy életlen a késem.
Tudod, mi húz fel nagyon?
Hogy élnem kell basszameg,
Élnem.

Csodára várva

A fény az alagút végén
Neked a stand by gomb a tévén
Eldőlsz a kanapén, a szemed leragad
Reklámmal álmodsz, úttalan az utad
Pihenni kéne, de gyötör az élet
A kölcsönt fizetni, különben véged
Zúg már a fejed a való világtól
Nem hallod senkitől azt, hogy „hiányzol”
Délig is alhatnál, idődből kitelne
Mégis hatkor ébredsz, mintha munkád lenne
Azzal is spórolsz, hogy a cigiről leszoktál
Fogalmad sincs, utoljára mikor kávéztál
Nappalid lett a várad, bölcsőd s a temetőd
De nem halhatsz még meg, nincsen szemfedőd
Nem futja rá
Hurrá
Sovány vigasz, de jobb, mint a semmi
Addig nincs baj, míg van mit enni
Beletörődsz lassan, hogy neked ezt hozta az élet
Nem vagy hitetlen, istent szereted és féled
De néha felteszed a kérdést, hogy mért hagyott magadra
Imádkozol hozzá, mégsem figyel a szavadra
Mi lehet a célja ezzel az egésszel
De az isteni tervhez az eszed nem ér fel
Nem marad más hátra, mint várni a csodát
Csak ülsz a tévé előtt, kihűl a vacsorád
Megy az Édes élet, neked is így kellene élni
Legalábbis ezt próbálják neked bebeszélni
A képernyő fénye betölti a lakást
ORTT büntetés, megszakítják az adást
De téged ez már nem érint, szíved egy utolsót dobban
Éltél és meghaltál a saját fotelodban