Elhagyás

Benkő Géza 2013.6.2. 5:43

A költészet percei a hétvégére...

Elhagyás

Rosszkor kiejtett szó
Otthon felejtett mosoly
Sárba olvadó hó
...Zaj mi a csendben honol

Széttöredezett máj
Átok kiáltva sokszor
Szúette fog mi fáj
Kilukadt talpú bocskor

Tehetetlen részeg
Szemen a szürke hályog
Gyorsan ölő méreg
Patkányzabálta vályog

Lét mi végleg lemerült
Kiömlő vér a testből
Élő ki holttá szenderült
Gyilkos ki támad lesből

Én vagyok mind s te tudtad
Kiszívtad belőlem a jót
Nem adtál jövőt csak múltat
Korty vizet sem enyhet adót

Most már nappal is fázom
Utcára menni félek
Fekszem csak egyre az ágyon
Magamra maradt lélek.

Menekülés

Oly rég háltam mezítelen
Az első csók íze még mindig számon
Megmérettetett s könnyűnek találtatott
Világom e világon
Sodródok csak az árral tehetetlen
Bár még nem mondtam le magamról
Rúgkapál mindenki köröttem
Falat húznak fel lélekhabarcsból
Néznek rám mint egy idegenre
Nem értik mit karattyolok
Kisvárosi kispróféta mondják
Vinnék már el az angyalok
Ruhám csak suta álca
Nem takarja el lelkem
Társra még nem talált
Búsul szárnyaszegetten
Földre ha csókolnám a napot
Tán örülnének a fénynek
S ki tudja
Hinni is nekiveselkednének
Én hittem
Nem is olyan régen
A rivaldafényben
A halk őszinte szó csudatévő erejében
A tapsban
De lassan
Elillan minden
Batyumban, mit utamra vittem már szinte semmi sincsen
Csak én
Egyedül
Tán én vagyok, ki menekül...