Emlék
Vasárnapi versünk.
Emlék
A fűbe tettetek,
a körtefa alá, ahol a sápadt tearózsák nyíltak.
A diófa nyújtózkodott, hogy nyuszikat
varázsoljon kis ketrecembe.
A szomszéd járókában csibék
nődögéltek,
egy másikban kiskacsák sipogtak.
Kamilla bújt elő kíváncsian,
és meggyfőzeléket kaptam ebédre.
A nap gyöngyeit reggeltől délután
négyig gurítgatta elém, s én ámultam.
Míg értem nem jött az apám,
hogy a paradicsomból kiszabadítson
és elvigyen haza.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.