Hajnal
Hajnal, Adásszünet, Reménytelenül -- a szerző újabb versei.
Hajnal
Hideg lett, metsző,
egész a csontomig hatol,
míg te is éppen felébredsz
távol innen... valahol.
Hajnal van. Az első fény
sugarat vet ablakomra.
Az ég még borús. Eljött hát
az indulásom napja.
Itt hagyom ezt a várost végleg,
szinte megfojt a sok emlék.
Bárhol vagyok, az arcod kísért,
mintha mindig veled lennék.
Hiába futok, megtalálsz mindig,
pedig tudom: nincs remény.
Nem marad más, csak a menekülés,
mindössze ennyi maradt az enyém.
Adásszünet
Nézek előre,
semmit látok,
sok fekete-fehér
pontot.
Bevillan egy
monoszkóp,
nincs adás.
Csak nézem
a színeket.
Minden szétesett,
zavarodott.
Elfordulnék,
vinnyognék
kínomban.
De nem lehet.
Ez a műsor
rólam szól.
Reménytelenül
Elmerülni a sötétségbe,
beleveszni e hűs homályba,
fejest ugrani készül a semmibe,
kit szíven tépett bús magánya.
Nélküled vagyok, mióta élek,
s ez a nélküledség a bánat oka.
Nem érezlek, nem szorítasz magadhoz,
s nem is fogsz talán már soha.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Őszi vasárnap
Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?
2016.11.6. 10
A rovat további cikkei
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.