Vigasztaló
Akár ez is lehet kis hétvégi verscsokrunk.
Vigasztaló
Hajtsd ide most a fejed,
nyomd hozzám a homlokod,
lehet épp összedőlt minden,
de neked mindig itt vagyok.
Szorosan foglak, ne félj!
Mint erdők a fát, úgy ölellek.
Ne légy szomorú, se bánatos,
karjaimban pihenj meg!
Látod, mindjárt könnyebb minden,
lelassul a lélegzeted.
S ha álmodni kívánnál,
altatót dúdolok neked.
A hazugnak
Ne törődj velem, hisz nem ismertél soha,
tegyél félre, mint egy régi edényt.
Kezem feléd nyúlt, de a tiéd suta,
a szívem már hasonlót megélt.
Álljunk háttal, mint párbajnál szokás,
aztán egyszerre rebbenjünk szét.
Indulj el, nincs visszafordulás,
nincs semmi, ami összeköt vagy tiéd.
Menj előre és csak keveset aludj,
tartsd szem előtt a kitűzött célt.
Ha alszol, álmodban is hazudj,
ez az egy, amihez jól értesz még.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Őszi vasárnap
Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?
2016.11.6. 10
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.