Hazugság

Darányi Erika 2011.5.15. 13:20

Újabb hétvégi versünket ajánljuk figyelmükbe.

Hazugság

Sötét felhők takarják az ég színes bálványát,
színfalak mögött a vágy dalol, s űzi kisded játékát.
A csillagok ragyogása, a Hold fénye,
most mind-mind egy szerep, egy színdarab kezdete.

Játszani kell a jót, játszani kell a szépet,
eljátszani a boldogságot miért könnyebb?
Élőlények sokasága, parányitól az óriásig,
előadásra vár, s tapssal köszönné meg a vágy dalát.

Egy színdarab, egy játék, egy komoly játék az élet,
talán,
egyedül lehetsz a Magányban, de társat is találnál.
Eljátszhatsz érzelmeket, eljátszhatod az érzést,
eljátszhatsz bizalmat, eljátszhatsz könnyedén.

Vége. Tapsol a közönség, előadtál valamit,
valamit az életedért; Boldog vagy.
Megtetted, amit vártak tőled,
megtetted mindenkiért; de vajon te mit
vársz magadtól, játékot vagy a rideg, kőkemény valót?

Majd, ha már a színpadon, valami olyat adnak elő,
amely igaz, őszinte, vakmerő
- elgondolkodtató és megnyerő,
akkor keltsetek fel engem!

Igen, most álmodom: egy világot,
Ahol nincsen színpad, és nincsenek színészek,
csak egyedül az érzés van,
és tiszta szívből, mint friss forrás tör elő.

Addig is... bárányfelhőkkel szívem betakarom,
s a csillag-Hold játékára csak elmosolyodom.