Idő
Meleg, hideg, rohanó, lassuló... elmúló, maradó. Hétvégi versünk.
Idő
minden nap picit máshogy múlok el
kiég egy-egy részem, észre sem veszem
csak hogy hiányzik valami egészen apró
elkószál a lélek, sötét kis csavargó.
a gondolat úgy suhan, mint kilőtt nyilak árnya
álmában még fordul egyet, tüzek táncát járja
aztán ködbe vész, így ér lassan véget
maga mögött hagyva nagy feketeséget.
talán ha megállna az idő egy pillanatra,
titokban valamit még visszarabolhatna.
felkavarhatna a szél pár megfakult fényképet
amit előbb szívünk rág meg, aztán az enyészet.
a lehunyt szemek álmait vászonra festhetné,
a föld fölé feszítve kiteregethetné
és láthatná mindenki azt, ami él a fejben
de a béklyós test sokszor elsimítja csendben.
lámpással vigyáznám a lélek-zsákocskákat
könnyű vízre téve papírhajócskákat.
aztán felemelném, mind a napnak adnám,
kacagnék az éjben, ahogy széjjelszórnám
hogy apróra tördelt csillagok legyenek
s uralkodhassanak a komor sötét felett.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Őszi vasárnap
Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?
2016.11.6. 10
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.