Hullócsillag

Kovács Andrea 2011.9.3. 14:43

Augusztus ugyan már elmúlt, de maradtak még hullócsillagok...

hullócsillag

utazásra hív az éjjel
végtelen galaxisokon át,
vonz a tested,
hív a lelked
s egy akaratos, erős vágy.
húználak, hogy tarts velem,
gyere, szálljunk
most csak ketten,
súlytalan vagyok,
mint tér és idő,
a kérdéseim elfeledtem.
talán maga az
ezüst hold,
mi szívem felett itt ragyog,
te vagy a nap,
szemhéjad alatt
szikrázó hullócsillagok.

nem elég

szeretek feküdni
az illatodba bújva,
egy kicsit meghalni
majd megszületni újra.
körülfogva lenni
ringató kezeddel,
bárhogy taszíthatom,
akkor sem ereszt el.
tündérországban altatsz,
ha eljön az este,
vándorolhatok szabadon
álmokat keresve.
de itthagyom az ágyad,
ha eljön a reggel,
ne hibáztass érte,
most újra mennem kell.
mert lehet, úgy tartasz,
mint uraknak gyermekét,
de a világot akarom -
egy lélek nem elég.

trip

megrázkódik testem.
karcsú tündérek
pattannak
a szemem alá.

ölel, lüktet
a végtelen ég,
mindenség szeretője
suttog
egy mesevilágról.

a horizonton
a lenyugvó
nap viháncol.

ékkövekként csillognak
az útszéli kavicsok,
beleszédülve tudom,
a semmi most nyel el.

szólnék, de
elfolynak
a képlékeny hangok,
csillagok fényét
kortyolom szememmel.

utolsót kapaszkodok
a világ peremébe.
elnyújtás.
repülés.
sóhaj.
vége.