Kedvenc versem


Kabók Zita  2011.3.20. 6:15

Kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil.

Egyik kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil (1851-1920), akiről manapság nem hallani túl gyakran, pedig a századforduló egyik legnépszerűbb költője volt. Versei a mai vélemények szerint érzelgősek, ámde költői tehetsége, gazdag szókincse és nyelvérzéke vitathatatlan. Költő, műfordító és újságíró volt.
Alábbi verse különösen kedves számomra: egyrészt, mert egy szavalóversenyen ezt a verset szavaltam, másrészt, mert Angliában élek, és az anyanyelvem számomra itt sokkal többet jelent, mint otthon...

Ábrányi Emil

Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Várakozva

Nagy Csivre Katalin

Adventi vasárnapi versünk, ünnepi viselkedésünkre int...

2022.12.11.   


Advent

Póda Csanád

Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!

2022.12.2.   


Miben méred?

Nagy Csivre Katalin

Ez itt most egy adventi-vers. A rohanás pillanatainak megszámlálására.

2022.12.1.   


Kapcsolódás

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk. Kapcsolódjunk rá!

2022.11.26.   


Novemberi árnyak

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk kicsit borongós, de hát ilyen a november

2022.11.6.   


Illúziók

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk nem is lehetne időszerűbb, és gondolatmozgatóbb...

2022.9.17.   


Lassuló tánc

Nagy Csivre Katalin

Ne múljon el vasárnap vers nélkül!

2022.4.30.   


Tavaszhívó táltostöltet

Nagy Csivre Katalin

Most legyen ilyen tavaszos-mély vasárnapi versünk! Kettő is.

2022.4.9.   


Vágyak női szemmel

Nagy Csivre Katalin

Íme, egy nőies vasárnapi vers.

2022.1.29.   


Semmi más

Póda Horsicza Ilona

Két vasárnapi versünket női szívvel írták.

2022.1.15.   


Idők jelei

Nagy Csivre Katalin

Advent harmadik vasárnapján is legyen vers!

2021.12.18.   


Bizonytalanság

Nagy Csivre Katalin

Mai vasárnapi versünk is rímel életünk aktualitásaira.

2021.12.11.