Kedvenc versem


Kabók Zita  2011.3.20. 6:15

Kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil.

Egyik kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil (1851-1920), akiről manapság nem hallani túl gyakran, pedig a századforduló egyik legnépszerűbb költője volt. Versei a mai vélemények szerint érzelgősek, ámde költői tehetsége, gazdag szókincse és nyelvérzéke vitathatatlan. Költő, műfordító és újságíró volt.
Alábbi verse különösen kedves számomra: egyrészt, mert egy szavalóversenyen ezt a verset szavaltam, másrészt, mert Angliában élek, és az anyanyelvem számomra itt sokkal többet jelent, mint otthon...

Ábrányi Emil

Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A szív húrjai

Katona Nikolas

Mindig büszkék vagyunk, amikor megoszthatunk egy eredeti vasárnapi verset.

2020.12.6.   


A csend horizontjai

Katona Nikolas

Hogy szebb legyen a napunk: íme, vasárnapi versünk!

2020.11.21.   


Lockdown

Katona Nikolas

Vasárnapi versünk nem is lehetne aktuálisabb...

2020.10.24.   


Igazából

Katona Nikolas

Vasárnapi versünk.

2020.10.11.   


Kiállítás

Katona Nikolas

Minden vasárnapi versnek örülünk és örömmel mutatjuk meg olvasóinknak.

2020.9.5.   


Visszavárt napok

Katona Nikolas

Vasárnap lett: úgyhogy vers.

2020.7.4.   


Immagizmusok

Katona Nikolas

Mindig öröm, ha vasárnap verset olvashatunk.

2020.5.23.   


KarantÉN

Katona Nikolas

Vasárnapi verses rovatunkban ezúttal egy időszerű művel jelentkezünk.

2020.4.25.  1   


Őszi vasárnap

Kovács Andrea

Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?

2016.11.6.    10


Évek

Danczi Mónika

Vasárnapi vers sorozatunkban ezúttal két utánozhatatlan hangulatú költeménnyel jelentkezünk.

2016.1.24.    8


Ne te legyél, én vagyok

Danczi Mónika

Újraindítjuk vasárnap vers sorozatunkat.

2015.10.25.    19


Hagyaték

Benkő Géza

Vasárnap poétika.

2014.6.1.