Kedvenc versem


Kabók Zita  2011.3.20. 6:15

Kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil.

Egyik kedvenc versem szerzője Ábrányi Emil (1851-1920), akiről manapság nem hallani túl gyakran, pedig a századforduló egyik legnépszerűbb költője volt. Versei a mai vélemények szerint érzelgősek, ámde költői tehetsége, gazdag szókincse és nyelvérzéke vitathatatlan. Költő, műfordító és újságíró volt.
Alábbi verse különösen kedves számomra: egyrészt, mert egy szavalóversenyen ezt a verset szavaltam, másrészt, mert Angliában élek, és az anyanyelvem számomra itt sokkal többet jelent, mint otthon...

Ábrányi Emil

Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kiállítás

Katona Nikolas

Minden vasárnapi versnek örülünk és örömmel mutatjuk meg olvasóinknak.

2020.9.5.   


Visszavárt napok

Katona Nikolas

Vasárnap lett: úgyhogy vers.

2020.7.4.   


Immagizmusok

Katona Nikolas

Mindig öröm, ha vasárnap verset olvashatunk.

2020.5.23.   


KarantÉN

Katona Nikolas

Vasárnapi verses rovatunkban ezúttal egy időszerű művel jelentkezünk.

2020.4.25.  1   


Őszi vasárnap

Kovács Andrea

Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?

2016.11.6.    10


Évek

Danczi Mónika

Vasárnapi vers sorozatunkban ezúttal két utánozhatatlan hangulatú költeménnyel jelentkezünk.

2016.1.24.    8


Ne te legyél, én vagyok

Danczi Mónika

Újraindítjuk vasárnap vers sorozatunkat.

2015.10.25.    19


Hagyaték

Benkő Géza

Vasárnap poétika.

2014.6.1.   


Versek

Benkő Géza

A költészet napjára.

2014.4.11.    22


Szerelembefőtt

Benkő Géza

Igaz, hogy a szerelmesek ünnepe két nappal ezelőtt volt, de annak hatása alatt jelentkezünk hétvégi versünkkel.

2014.2.16.    5


Csodára várva

Benkő Géza

Megszólal a hétvégi líránk.

2014.1.26.   


Ringató

Benkő Géza

Hétvégi líránk.

2013.12.29.    6