Kegyetlen ajándék
A hétvége nálunk mindig az irodalomé, a verseké...
kegyetlen ajándék
ostort ragadnék,
hogy szétkergessem a szavakat,
melyek a lelked templomában, imazsámolyon
térdepeltek egykor tisztán, szelíden
fegyvert rántanék,
hogy véget vessek a vergődésüknek,
és elvérezzenek a hajnali füvek ágyékán
most
gyertyát kell gyújtani
az ünnepeltnek az égig nyújtózáshoz
a kimúló szavaknak – az örök kárhozathoz
engedd, hogy vigyázzalak
tenyereden szűköl a nyár
melegéből sugárnyit sem kapok már
engedd, hogy így is vigyázzalak
takaréklángon égsz, mégis égetsz
csipkebokorban sír összeszúrt éned
engedd, hogy így is vigyázzalak
kiszállsz a nyárból, mint a madarak
megfened csőrödet, megrázod tolladat
engedd, hogy így is vigyázzalak
plédvédelem
zöld kockás plédbe csavarom a delet
mellemre feszülő tenyeredet
fogad nyomát a nyelvem hegyén
kávéscsészén az ajkad ívét
minden ölelésed újabb menekvés
illatosrét mellkasodnak szegezett kés
halkan inte(le)k: lassulj, elmerülj,
addig maradj, míg plédem véd, emberül
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.