Mivé leszel?

Nagy Csivre Katalin 2011.12.4. 9:20

Szerzőnk filozofikus hangulatú hétvégi verse.

Mivé leszel ember bölcsődtől koporsódig?
Mely téboly az, mely elapasztja szomjad?
Az Élet hűs patakjából inni?
Az Élet vize mérgezett neked.
Úgy érzed
Vadul emésztő, kínzó fekélyek, kóros burjánzó fenevad,
Képzeleted s szavaid feltámadt szörnyei.
Miféle kóros tűz emészt el?
Hová leszel tébolyult lelked, meggyötört tested kínjai közt?
Miféle sors-alakító fonja bölcsődbe,
Hamvas, hófehér pólyádba a kínt és gyötrelmet?
Felperzselsz minden élőt és holtat magad körül,
Egyedül nyomorúságod marad társadul.
Mohón gyűlöletbe kergetsz
Minden segíteni igyekvő kezet...
Egykoron vidáman dalolt mosolygós ajkad.
Ma pedig, lelkedből felperzselt,
Hangos szitok és káromlat
Az, mi belőled vérszomjas keselyűként
Könyörtelenül lecsap!
Saját áldozatoddá leszel ember,
Nyomorúságod s magányod oltárán.
Haláltáncot oly régóta keringőzik veled az élet.
Ám nem tudom nem hinni és tudni:
– Szabad vagy!
Mégis,
Mivé leszel ember bölcsődtől koporsódig...?!