Porszemként
Ma új szerzővel és három versével jelentkezünk.
Megvalósult álom
a hold
leheletfinom
ezüstfátyla
ragyogott
a tenger
tükörsima vizén
az esti Adrián
távolban
fényárban úszó
hajók
suhantak tova
a csendben
és az egész
úgy tűnt
mint egy
valószerűtlen
álom
Sír a lelkem
megszeppenve járom
a világot
nélküled
mintha filmet
néznék
teszem a dolgom
de nincs
aki megszidjon
és nincs
aki megdicsérjen
és nincs
aki megöleljen
Porszemként
megéreztem
az idő végtelenjét
egy pillanatig
lenni tudtam
csak úgy
a világ részeként
egy porszemnyi
alkotóelemként
boldogan
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.