R.A.P.

Benkő Géza 2013.4.14. 5:18

Hétvégi versünk szerzője ezúttal "reppel", a műfaj valamennyi jellegzetességével...

R.A.P. rap

Dühös pofával, marcona képpel
karmazsinvörössel, bíborkékkel
írom e verset, rapelem a rapet
belegondolni se merek, mi a francnak kellett
nekilátnom
ezen a nyomorult világon
bármibe is fogsz, hidd el kiábrándulsz barátom
hamar
kimar belőled minden emberit
az undor, a közöny, amit világ közvetít
feléd...
beléd sulykolja percről percre
míg ki nem szárad a lelked, s mint egy elkorhadt keresztre
rászögeznek szépen
köszönetképpen megdobálnak sárral
mindezt pusztán azért, mert nem úsztál az árral...
csak vele szemben
gondolod majd hős leszek
hurrá, minden rendben!
csakhogy drága barátom kegyelemben részesülsz,
mert mártír sem kell a világnak
jobb ha beleülsz
a készbe...
és magasról szarsz az egészre
persze könnyű ezt mondani, de nekem sem megy
egy legyek a sok közül, kurva nagy kegy
köszönöm szépen
éljem le az életem kötőféken?
mégis ezt látom bármerre is nézek
szolgalelkű nemzet szolgál betyár népet
saját fattyától hagyja kirabolni magát
nem szól tán akkor se, ha letépik a gatyát
róla
szóra
sem méltatja
csak búját bújtatja
unosul meg untalan
imáját persze hasztalan
mormolja
saját magát korholja
azért, mert ilyen retyedék szar a helyzet
hogy magának jobb jövőt miért is nem teremtett...
sírva vigad a magyar, szajkózzuk ezer éve
de már csak sírni tud részegen meg betépve
a negyvenhétezerből nem telik semmilyen ebédre
kirándulásra hogy az istenbe rakjon félre?
közben boldogan hagyja agymosni magát
tévé bekapcs´már érzi a reklám szagát
körömgomba támad
domesztosz gyilkol
banki kölcsön várhat
akciós a filctoll
és elül a tévé előtt, mint az öreg szúnyogok
ennyi maradt neki, meg a szúette bútorok
amiket már eladni sem lehet, mert nem venné meg senki
megfordul a fejében, tán külföldre kéne menni
enni
inni
lenni
hinni
azt a csipetnyi reményt tán ki lehetne vinni
mert a remény hal meg utoljára
sajna hamarabb a magyar
elveszett felvidék
oda a magyar ugar
de mindebből neki már csak töredék ha dereng
csokonain, ne már, még petőfin sem mereng
csak van...
csak veszi a levegőt...
míg meg nem adózzák azt is
mint a sírhelyet, s így temetőt
sem láthat
pirinyó porhanyó teste
ezt akarta, nem hiszem el, az nem lehet hogy ezt kereste
életében...
mint egy elcseszett képregényben
hol a kisember nem támad fel a szuperhős szerepében
uramisten emberek!
hát ki a francnak rapelek?
ha nem a tévén butított elpöttyedt lelkeknek
ébresztő!
harsognám
észvesztő
mondja szám
hogy megyünk csak mint az igába hajtott barmok
tenyerünkbe lassan belenőnek a karmok
magyarország városai, mint ember-bio-farmok
hol államilag tenyészik a nyomor, s ezek a latrok
megússzák
lehúzták a vécén
a becsületet
a feszületet
s kisajátítják a végén
a krisztuskeresztet az erdőn
csillagot választanak maguknak, közben rád néznek feddőn
hogy adó meg járulék
meddig bírod ember? mért nem mondod ki – elég?!
meddig hajtod fejedet szolgasorba tunyán?
beálltál a sorba és bambulsz bután
hát inkább felejtsd a rapem
rohadtul nincsen kedvem
vershez, raphez, inkább néma leszek, mint a halak
hozzám már hűtlenek lettek a szavak
itt a vége, fuss el véle
ez a dal is abbamarad...