Tavaszhívó táltostöltet
Most legyen ilyen tavaszos-mély vasárnapi versünk! Kettő is.
Tavaszhívó táltostöltet
Minden tavasz egy örökség
Tél álma volt köd, sötétség,
Mennyi fagyot és bűnt kivárt...
A jóllakott test s a szellem alultáplált
Öltsd magadra a létezés fény-szín világát
Levegő-, Föld-, Víz-, Tűz-elem
Körtáncba hívó ingyen kegyelem,
Utadon veled legyen
Veled legyen
Legyen
Vigyen
SzemlÉlet
Csak egy emlékezet-villanás az élet
Hozzád a megértés közel nem érhet,
Mert szálakra bontod az oszthatatlant
Lombikba zárod a megfoghatatlant
Szavakkal kötöd a kimondhatatlant...
Tévutakra keresztet karcolsz
Képzelt ellenségeddel szüntelen harcolsz
Ki súlyos félelmed kitartón cipeli
Nézz a maszk mögé!
Saját arcod viseli.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2021.12.4.
Kiszámíthatatlan szerelem
Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.
2021.8.22.