Újra szeretni
Egy újabb vasárnap versgyöngyszemmel kedveskedünk!
Újra szeretni
Őszi ködös félhomályban,
Hosszú hangtalan utcák magányában
Fohászra kulcsolt ágakkal
Üzen a Teremtő hajlongó fűzfákkal.
Esőcseppet formál a némaság
S imájuk hozzám éppen elér
Míg a földig leér
Az utolsó megsárgult levél.
*
Tudni az elmúlással békét kötni
Éjsötétben napfényről álmodni
Rejtőző bábokra emberi arcokat rajzolni
A semmiről mindent tudni.
A mindenről lemondani.
Az életben halni és a halálban élni.
Földi törvényt tettekkel bontani
Megfeszülő kereszten: újra szeretni.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.