Újra szeretni
Egy újabb vasárnap versgyöngyszemmel kedveskedünk!
Őszi ködös félhomályban,
Hosszú hangtalan utcák magányában
Fohászra kulcsolt ágakkal
Üzen a Teremtő hajlongó fűzfákkal.
Esőcseppet formál a némaság
S imájuk hozzám éppen elér
Míg a földig leér
Az utolsó megsárgult levél.
*
Tudni az elmúlással békét kötni
Éjsötétben napfényről álmodni
Rejtőző bábokra emberi arcokat rajzolni
A semmiről mindent tudni.
A mindenről lemondani.
Az életben halni és a halálban élni.
Földi törvényt tettekkel bontani
Megfeszülő kereszten: újra szeretni.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2021.12.4.
Kiszámíthatatlan szerelem
Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.
2021.8.22.
Mozaikok
A jó vers igenis hiánycikk. Úgyhogy boldogok vagyunk, ha meg-megoszthatunk egy-egy vasárnapi lírát.
2021.7.31.