Versünnep
A magyar költészet napját mi ismét saját szerzőink verseivel ünnepeljük.
Száz Ildikó
barangolás
nézem gyereknyi kisujjadat
a szádat körülfutó okos redőt
kézfejeden az eret, lüktetőt
otthon vagyok a térképeden
bebarangolom útjait
felfedezem benned újra az erdőt
simogatlak puha ösvényeiden
madárfészek hajadban az ősz szálakat
féltem, mint pelyhes fiókákat
kegyetlenül és fékevesztetten
játszom életeddel és elmúlásoddal
elveszem örök útvesztőidben
Benkő Géza
J.A. nyomán
Falam ellened örök omlás
Mégis fölraktam újra és újra
Belőled fakadt minden forrás
...Oltottam szomjamat hozzád bújva
De fáztam melletted reggelente
Hiába volt oly forró az éj
S az asztalnál kávémat kevergetve
Nem mondhattam neked ne félj
Szűk lett a szoba s parány az ágy
Mi még most is bevetetlen
Nem ébredt fel bennem a vágy
Míg csüngtél ajkamon tehetetlen
Rég láttalak nem hallok felőled
Mondhatnám ez így van rendjén
Menekültem hosszan előled
Szerelemtelen senki földjén
Ám a magányban mire annyira vágytam
Rámköszönsz éjjelente
S hideg szobámban forró lesz az ágyam
Falam ellened omlik egyre
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.