Hallod?!

Puha Andrea 2009.11.4. 5:34

Fel kéne pasztázni a parkettát, gondolom, mikor kora reggel belépek az osztály ajtaján.

Makacsul fixírozom a padlót, szorul a hurok a gyomromon. Szemem sarkából felsandítok. Nagy a zsivaj. Petra a melltartóját mutogatja, pedig még melle sincs. De pirosat vett, az a lényeg. A fiúk nyerítenek, az egyikük szájából lóg a kifli. A másik a padot veri a röhögéstől. Szánalom! Nem vesznek észre, becsusszanok a padomba, kipakolok. Kicsit óvatosabbá válnak az osztálytársaim mozdulatai, fél szemmel az ajtót figyelik, valószínűleg már becsöngettek. Bejön a tanár. Ellazulok. Figyelek. Eltelik az első óra, majd a harmadik. A szünetekben írok. Regényt.

Nagyszünet. Ismét előszedem a bordó keményfedeles füzetemet. Továbbszövöm a történetemet. Körülbelül öt sor után beviharzik a büféből három osztálytársnőm. Az egyik megáll a padomnál, fogja a pénztárcáját és megrázza az arcom előtt.
– Hallod?!
Egyre csak rázza. Szemében valamiféle őrület lobog a felszaladó szemöldök alatt. Foga kivillanik a szájából. Ördögi egy vigyor. Szinte belelátok a pénztárcába. Látom a kis két-, öt-, tízkoronásokat, ahogy összeverődnek. Csilingelő, pattanó zaj lehet. Üdítő csengés, néhány embernek ételt, másnak ruhát eszébe juttató hang. Persze nem hallom. Nem reagálok. Megunja, nevetve odébbáll.

Írnék tovább, de egy osztálytársam magára vonja a figyelmem. Beszél hozzám, de eltakarja a száját. A szeme gúnyosan nevet. Naivan feltételezem, hogy ez véletlen. Azonban mikor elveszi a kezét, ránéz a másik osztálytársamra, és együtt nevetnek. Mintha pofon vágtak volna. Szó nélkül a füzetemre nézek, de minduntalan újra rá kel néznem. Kiprovokálja. Egy idő után ez is abbamarad.

Telik a nap. Próbálok észrevétlen maradni, mint egy szellemalak. Elképzelem, hogy átlátszó vagyok és testetlen. Örülök, ha átsiklik rajtam minden tekintet. Az utolsó óra után olyan érzéssel megyek ki az iskola épületéből, mint égő ház romjai alól az a szerencsétlen, aki bent ragadt, és ugyanúgy veszem a levegőt. Szabadon. Anélkül, hogy marna a füst. Elindulok a buszra.

Azt mondják sokan: szegény. Azt mondják: nem érdemelted meg. Azt is mondják: sajnálom. Nem kell. Néha a legrosszabb emlékeink a legdrágábbak. Azalatt, míg rossz volt, tanultam az emberekről. Azalatt, míg a keserűség rágott, megtudtam, milyen nem leszek. Alakult a jellemem, és lelkileg megerősödtem. Nem lettem olyan ember, aki sápítozik, sem olyan, aki sajnáltatja magát. Képes vagyok mindent humorosan venni, és nem sértődök meg mindenen.

Ezek az én emlékeim, és nem felejtem el. Nem engedem. Hogy gyűlölöm-e őket, és haragszom-e a sorsra? Nem. Sőt, köszönöm az életnek, hogy helyrepofozott!

Hozzászólások

Márta, 04. 11. 2009 11:06:42

Olvasom az író cikkeit és mindegyik nagyon szép történet. Jó ötletnek tartom hogy ezen a webhelyen ilyen szép írásokat is találni. Csak így tovább kedves szerző! Kíváncsi vagyok a folytatásra is!

Pandi, 04. 11. 2009 11:25:24

Köszönöm szépen!:) Bár ezek valós történetek:) De tanulságosak:) Lesz folytatás, rajtam nem múlik:)

kitti, 04. 11. 2009 20:18:40

Kedves Andi! Az ilyen kegyetlen "gyerkocok" maguk is serultek. Altalaban lelkileg, de van aki ezt a fajta belyeget orokke hurcolja. Nem tanul belole, es nem is fejlodik. Egesz eleteben a felszines boldogsag jut neki, belul pedig a vegtelen nyomorusag. Sokkal sajnalatra meltobb, mint Te:) Puszi

Pandi, 04. 11. 2009 20:46:03

Kitti, tudom:) És köszi:)))

Sanyi, 05. 11. 2009 09:09:18 :)

Szép! Egyre csak figyelem és olvasom az írásaidat és fejlődsz! Szerencsére nem nyomja rád a bélyegét a kegyetlen újságírás és ez maradjon is így, mert aztán szerintem nehéz kimászni a súlya alól! Csak így tovább, nekem tetszik, amit művelsz! :))

Pandi, 05. 11. 2009 13:29:12

Sanyiii:) Ez nagyon jól esett!:) Ez a célom..Úgy jöttem ide, főiskolára tanulni, hogy nem akarok olyan újságíró lenni, mint a többi. Nem akarom, hogy elvegyüljek, hogy bulvárban vagy politikában tevékenykedjek. Valami olyat szeretnék, ami igazán én vagyok. Tény, hogy a média elég..hogy is mondjam..mocskos dolog. De én mindenképp megtalálom benne a saját helyem, anélkül, hogy a mocsokba elmerülnék..:) Köszi:)

Sanyi, 05. 11. 2009 13:51:08 Re:

Én drukkolok neked, de ne feledd, hogy néha vannak dolgok, amiket muszáj megírni és nem ellenkezhetsz... mit gondolsz, miért írok egy olyan újságnak, amit nem olvasok? :P :))

Pandi, 05. 11. 2009 22:51:09 Re: Re:

Tudom, mire gondolsz, Sanyi:) Amúgy írótáborban égett is a pofám, mikor kérdeztem, hova írsz, és rájöttem h életembe nem fogtam kezembe azt az újságot:D De múltkor kezembe került, és kerestelek ám. :)

kitti, 05. 11. 2009 15:33:42

Szerintetek helyes az, hogy pl. a Sanyi olyan ujsagnal dolgozik, amelyert nem vallal un.feleloseget? Mert maga sem olvassa? Furcsa dolog, hogy egyenkent felvallaljuk magunkat, de a kozossegert nem felelunk. Mi, tanarok is ilyen kategoria vagyunk: a sajat munkamat es vele jaro hibaimat elismerem, de a tobbiekert nem vallalom a kritikat...Ezek szerint viszonzasul ne is varjak jot a tobbiektol...?

Sanyi, 05. 11. 2009 15:38:08 Re:

A saját dolgaimat elvégzem, ahogy kell, de pl. nem érdekel, hogy mikor mit kell ültetni a kertben, vagy, hogy hol és merre volt baleset. Engem ezek a dolgok nem foglalkoztatnak, ami pedig nem foglalkoztat, azt nem olvasom el. Nem? Te sem olvasol a sci-fi-ről, ha nem érdekel és egy olyan újságnál dolgozol pl. ahol van ilyen rovat. Szerintem ez normális. A másik meg az, hogy vannak dolgok, amiket muszáj megtennünk, mert hiába mondják, hogy a pénz nem boldogít... de jó ha van.

kitti, 05. 11. 2009 20:06:38

Ja, vilagos, ami nem erdekel, ne olvasd...Csak megutotte a fulemet az a mondat, hogy nem veletlenul dolgozol olyan lapnal, amit nem vasarolsz...Ez kritika volt a hetilapotok minosegere utalva! Vagy nem? Bar nem veled kene errol beszelni, hanem a foszerkesztovel...A "munkas" keveset tehet!

Pandi, 05. 11. 2009 22:59:48 Re:

Ha pénzt akarsz, azt kell tenned, amit a főnök mond. Nincs mese..nemigen tehetsz ellene..Megírod, leadod, megkapod a pénzt. És keresel egy másik helyet, ahova viszont úgy írsz, ahogyan szeretsz:) Én pl ide..:)

violka, 05. 11. 2009 20:53:47

Gratulalok! Sikerult megsiratnod,ertekes kis csaj vagy .Valoban sokat fejlodtel ,az irasaid egyre jobbak,csak azt sajnalom ,hogy azok nem olvassak akikrol irtad.Talan rajonnenek ,hogy milyen szanalmas kis alakok.BUSZKEK VAGYUNK RAD!!!!!.

Pandi, 05. 11. 2009 22:57:36 Re:

Köszönöm!:)

Erzsébet, 05. 11. 2009 20:59:54

Hát igen...:) Ezen a webhelyen nem akármilyen írások jelennek meg! Andika, csak így tovább, a jó úton jársz. Ha eltévednél, azonnal szólok:), de ez egyáltalán nem jellemző rád:).

Pandi, 05. 11. 2009 23:04:45 Re:

Csak terelgessél szépen:) És bizony ennek a webhelynek nem is akármilyen főszerkesztőnője van..:)

Sanyi, 05. 11. 2009 23:34:50 Re: Re:

Az biztos, hogy a főszerkesztő páratlan. Rettentő nagy odafigyeléssel ismerteti meg az olvasót a világ dolgaival, bosszúságaival sé szépségeivel egyaránt! :) Erzsikén kívül még 2 főszerkesztőm van, de ő messze a legjobb mind közül és ebben nincs egy szemernyi irónia sem. Komolyan!

kitti, 06. 11. 2009 15:36:07

En Erzsebetet meg szemelyesen nem ismerem, de azt tudom, emberkent, szerkesztokent, nokent kiveteles egyeniseg!

Sanyi, 06. 11. 2009 16:09:17 Re:

Remélem, hogy Erzsike ezeket olvassa és pirong a monitor előtt :))

Pandi, 06. 11. 2009 18:08:16 Re: Re:

Hát én is nagyon remélem!:))))

erika, 07. 11. 2009 14:19:26 Pandi csak egy van

Kedves Pandi, a szemem előtt cseperedsz nővé is és szerzővé is. Tudod, hogy mennyire szeretlek, és értékelem a munkádat. Sajnos ma nem lehet válogatni, hogy melyik lapba akar valaki publikálni. Korlátozva vagyunk, és nem kevesen... Én nem mondom, hogy nem olvasom a lapot, amelyben tudósítok, hiszen minden reggel egymás kezéből kapjuk ki. Ez sem tökéletes, és nem is hiszem, hogy van olyan. Ha a Barátnő nyomtatott sajtó lenne, akkor ez lenne a kivétel. Pandi is, Sanyi is ügyesek vagytok. Büszke vagyok rátok, hiszen egy kicsit a mamátok is vagyok.

Sanyi, 07. 11. 2009 16:01:58 Re: Pandi csak egy van

Jaj, anyu :)) Örülök, hogy büszke vagy ránk és támogatsz bennünket :))

erika, 07. 11. 2009 19:09:40

Sok fiatal írópalánta van, akit "örökbe fogadtam" a műhelymunkák alatt, és jól esik, ha kérdéssel, kéréssel fordulnak hozzám. Számíthatnak rám bármikor, úgy, ahogy Te is, ha szükségét érzed. Ölel: "anyuci"

netBarátnő, 07. 11. 2009 20:43:04

Andika különleges egyéniség, erre első találkozásunkkor rájöttem. És örülök, hogy a netBarátnő állandó munkatársa. Remélem, sokáig fog tartani az együttműködésünk. :) A többi véleményt is őszintén köszöni: a netBarátnő :)))

Mária, 23. 11. 2009 20:55:19 Köszönöm

Gyönyörű írás! A végére elsírtam magam. Ilyen széplelkű emberrel, mint a cikk szerzője nem találkozik az ember minden nap! Megtiszteltetésnek érzem, hogy legalább így megismerhettem! Köszönöm!