Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
Álomkatedrális
Tűzpalást az égbolt teste
Vörös sárkányt rejtegetve
S én mit sem sejtve
Némán nézem a templomot.
Szikkadt erdő esőt álmodik,
Poros út vágya hűvös szellő
Erőtlen lepkeszárnyként
Moccanni is fáradt
A forrongó levegő...
Tűzpalást az égbolt teste
Vörös sárkányt rejtegetve
S én mit sem sejtve
Némán nézem a templomot.
Tekintetem márványoszlopon ámul
az idő bennem befelé bámul
A szenteltvíz már rég elapadt,
Elolvadt az utolsó gyertyacsonk
Várom, hogy bokánrúg az angyalom...
Tűzpalást az égbolt teste
Vörös sárkányt rejtegetve
S én mit sem sejtve
Némán nézem a templomot.
A próféciák kioptak e falak mögül
Mellettem egy gyerek hangosan örül,
Az önfeledtséget hagynám neki örökül
Üvegarcú angyalok mögül
Én, - tévutas a hitben
Ki a csönd ölében, csak sírni mer...
Tűzpalást az égbolt teste
Vörös sárkányt rejtegetve
S én mit sem sejtve
Némán nézem a templomot.
Hűtlen áldomás dohos illatát ontják a falak
Holtidők reményei hallgatnak mély titkokat
Szabad tévelygésünk nyomán kameraszem kutat
Színes képernyőn evickél új evolúció, s mutat utat
Így halványul az Isten – a végtelen csillagtesten.
Tűzpalást az égbolt teste
Vörös sárkányt rejtegetve
S én mit sem sejtve
Némán nézem a templomot.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
A rovat további cikkei
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.