Kutyavilág


Póda Erzsébet  2007.7.26. 12:19

Fekete uszkár, tarka foxi, fehér westie…

Volt egy időszak az életemben, amikor nem szerettem a kutyákat. Nem bírtam megérteni azokat az embereket sem, akik panellakásban kutyát, macskát, madarat tartanak. Felelőtlennek és önzőnek tartottam (és tartom) őket, hiszen jómagam se bírtam azt a fajta városi életet. Tiszta levegőre, térre, fényre, csöndre, szabadságra, természetre vágytam. Meggyőződésem volt, hogy a házi kedvencek sincsenek ezzel másként. Azt különösen utáltam, amikor a nők a kutyáikat úgy, vagy még jobban becézték, mint a saját gyereküket. Emlékszem, a szomszéd lépcsőházban lakott egy elvált asszony, akinek volt egy fekete uszkárja. Míg a kislányával otromba hangnemben, durva szavakat használva beszélt, addig Aida nevezetű négylábújához mindig gyengéd kifejezésekkel, szeretettől csöpögő hangon szólt. De a legeslegjobban azt utáltam, hogy a kutyáját a lakásunk előtt lévő, ápolt fűre hozta piszkítani, és minden este a lakótelep homokozójánál várta, türelmesen üldögélve, hogy a dög lyukat kaparjon, odapiszkítson, ahol napközben a kisgyerekek játszanak.

Ugyanilyen házi kedvenc lehetett az a kutya is, amely egy kirándulásunk alkalmával megharapta a fiamat. Vendéglátóink ismerősei, a gazdik, állították: Frici a legintelligensebb foxi a világon. Nem győztek meg, ugyanis már az első órákban észrevettem, hogy ebben a családban a kutya irányít. Ráadásul nem egy intelligens, hanem nagyon is alattomos kutya. A szemvillanásából tudtam: jobb lesz résen lenni. Fiam akkor volt hatéves. Biztosan tudom, hogy nem provokálta a négylábút, hiszen akkor még, kezdő anyaként annyira féltettem a gyerekeimet, hogy egy másodpercre se vettem le róluk a szememet. Frici ott ólálkodott a gyerek körül, majd egy óvatlan pillanatban, a szemem láttára, ok nélkül beleharapott a kisfiam lábszárába… A „lelkiismeretes” gazdik esküdöztek: Frici ilyet még életében soha nem csinált -- legfeljebb a bútort, szőnyeget, cipőket, dísztárgyakat tette tönkre. Különben meg nem kell pánikolni, be van oltva még influenza ellen is. Majd „látványosan” megszidták. Ez annyit tett, hogy nagy fogadkozás közepette, a nyilvánosság előtt, szobafogságra ítélték a dögöt. A gazdaasszonya azonban már fél óra múlva tördelni kezdte a kezét, majdnem sírva fakadt a lelkiismeret-furdalástól, és nem telt bele negyvenöt perc, a kutya újra ott rohangált körülöttünk. Ekkor azt mondtam: vagy mi, vagy a kutya! Összepakoltunk, és hazajöttünk.

Utálatom a kutyák (és felelőtlen gazdáik) iránt csak még nagyobb mértéket öltött, mikor a fejembe vettem, hogy futással fogom edzeni a testemet. Választásom a közeli iskola sportpályájára esett. De nem sokáig műveltem a zsírégetés eme élvezetes, de fárasztó módszerét. A sportpályán ugyanis nemcsak emberek futottak, hanem a kutyáik is. Pontosabban, míg a sportos életet űző lakótelepi gazdik a pályán lihegtek, borjú méretű kedvenceik szabadon garázdálkodtak. Miután futás közben az egyik komód nagyságú eb a vállamra csapott hatalmas mancsaival, ijedtem a földre rogyva a kutyák esküdt ellenségévé váltam… Attól kezdve minden kutyát gyűlöltem – lehetett az akár egy édesen szundikáló bébikutya.

Amikor kertes házba költöztünk, gyermekeimen elhatalmasodott az állatszeretet. Először persze csak az akváriumi halak jöhettek számba. Utána két törpehörcsög – rendkívül aranyos, de eszméletlenül büdös jószágok --, majd egy kóbor kandúr következett, melyet a lányom sikeresen megszelídített és alaposan felhizlalt. Hálából egy-egy reggelen frissen vadászott vakonddal, pocokkal, egérrel, madárkával ajándékozott meg bennünket. Időközben befüvesített-bokrosított kertünket azóta vörösbegyek, barázdabillegetők, rigók, békák, gyíkok, darazsak és egyéb rovarok népesítették be. Mindegyikkel megvoltam békében.

És ekkor: derült égből villámcsapás! A lányom azzal állt elő, hogy kell neki egy kiskutya! Nem is akármilyen: westie. Gyöngeszívű anya lévén csak fél évig tudtam ellenállni a könyörgésnek. Férjem határozott tiltakozása ellenére elmentem a lányommal egy hathetes kis westie-fiúért.

Nem tudtam, mit vállalok!

Attól kezdve gyökeresen megváltozott az életem. Míg lányom édesdeden szundikált az ágyában, és hidegen hagyta a kiskutya sírása, én keltem fel a kis dögöt megetetni, megitatni, simogatni, vigasztalni, meg egyebek. Lányomat egyébként is lefoglalták az iskolai feladatai: a kutyával elsősorban nekem kellett foglalkoznom, mivel rajtam kívül senki se vállalta. És a fent említetteken (meg a számtalan egyéb tennivalómon) kívül még számon kellett tartanom az oltások, féregtelenítések időpontját, beszereznem a legjobb kutyakaját, eltakarítanom a szétrágott cipőket, egyéb háztartási tárgyakat, betakargatnom a kikapart lyukakat, betegség esetén állatorvoshoz rohanni… Fel is hívtam a legjobb barátnőmet, hogy elkeseregjem neki: engedtem a gyerek kérésének, de csak további terheket vállaltam magamra. -- Te nem tudtad, hogy ez mindenhol így van? A kutya gondozása mindig a háziasszonyra marad – oktatott ki a barátnőm, aki hasonló cipőben jár…

Egyéves westie kutyusunkat imádom, és ma már a többi kutyára se nézek olyan ferde szemmel…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Állat?!

Szabó Kata

Olyan ostoba egy állat! Hányszor fordul elő, hogy akarva-akaratlanul ez tör ki belőlünk, mikor valamelyik embertársunk emberhez nem méltó dolgokat művel.

2007.9.28.   


Állattartók kíméljenek!

Bernád Emese

Amikor megtudtam, hogy a hónap témája az állatokhoz való viszony lesz, azonnal a passzolás mellett döntöttem.

2007.7.25.   


Állatsereglet

Puha Andrea

Amikor elhangzik a kérés: -- Anya, apa, szeretnék egy kisállatot!

2007.7.25.  2   


Kedvenceim…

Sábitz Katalin

…a kutyák, nyulak, zebrapintyek, papagájok, pónik, halak és – egy bozontos kiskutya.

2007.7.23.   


Kutyák, cicák

Jády Mónika

Történetek házi kedvencekről, állatkákat szerető és nem szerető emberekről…

2007.7.20.   


Macskák

Molnár Miriam

Amikor 2001-ben Brooklynban költöztem, egy pillanat alatt négy cica vált életem szerves részévé.

2007.7.17.   

A rovat további cikkei

Felelősség

Vég Erzsébet

E havi témánk kapcsán a házi kedvencekkel kapcsolatos felelősségről szeretnék írni.

2007.7.8.   


Se kutyám, se macskám

Nagy Erika

Sok ember számára az állatok valóban igazi társak, de az állatok nem helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat…

2007.7.6.