Jövőbelátás

Sz. Ölveczky Zsuzsanna  2022.11.13. 14:21

Vasárnapi impressziónk különleges hangulatot idéz.

A vidámpark hangulata elvarázsol. Egymás szavába vágva csicseregünk. Aztán valamelyikünknek eszébe jut, hogy a bejáratnál látott egy jósnőt. Miért is ne kérdezzük meg? Elindulunk a bejárat felé. Odaérve fellibbentjük a sátor ajtajául szolgáló függönyt, s belépünk. Ő felnéz, tekintetünk találkozik. Milyen gyönyörű, cikázik belém a gondolat.

Jöjjenek csak, jöjjenek! A hangja! Kedves, nem nyájaskodó, finom rezgés a fülnek. Még nem suttogás, de szinte cirógat. Gyönyörű nő. Képtelen vagyok levenni róla a szemem. Érzi, hogy nézem, néha rám mosolyog. Csak akkor szólít meg, mikor sorra kerülök, akkor is csak hellyel kínál. Odanyújtja a pakli kártyát. Megkeverem. Elkezdi szétrakni. Le sem veszem szemem a kártyákról. Szédülés fog el. Három kártyalap körül erőse vibrálást látok. Mintha pára szállna fel belőlük. Émelygek. Szerelem, születés, halál, hallom a szavakat a fejemben. Felnézek, ott állsz előttem. Felém nyúlsz, erős férfikezedbe csúsztatom az enyémet. Gyengéden felhúzol a székről, s megölelsz. Apró csókot lehelsz a számra, majd óvatosan megsimogatod domborodó pocakom. Mi lesz a neve? – kérdezed. Megbabonáz a tekinteted, a hangod, az illatod. Válaszolni szeretnék, de szemem elvakítja egy autó lámpájának erős fénye. Felsikoltok…

Jól vagy, kedvesem? Hallom a jósnő hangját. Ránézek, zavartan felállok s a kijárat felé indulok. A kezem után nyúl. Visszafordulok. Smaragdzöld szemében békességet, megértést, nyugalmat látok: Megkaptad az örökséged, sámánok unokája.

Hozzászólások

@

Küldés