Látod a darabjaimat?
A rövidprózával jelentkező "Impressziók" rovatunkkal szintén vasárnaponként örvendeztetjük meg kedves olvasóinkat.
Látod a darabjaimat?
A szobámban fekszünk, a csend már láthatatlan celofánba csomagolt minket. A gondolataim nehezek és instabilak, egy vízzel teli medencét, egy egész óceánt cipelek a nyakamon. Belesüppedek a matracba, nemsokára olyan mélyre kerülök, hogy csak egy ember alakú mélyedés látszik majd a takarók közt.
Mellettem fekszik, és nem tudom megfejteni az arcát. A telefonját nyomkodja, Instagram-videók pörögnek a képernyőjén. Szeretnék belelátni a fejébe, de ami ott lejátszódik, az vagy megnyugtatna, vagy örökre megsebezne.
A szobámat aranyfénybe vonja a lenyugvó nap. Megvilágítja az asztalomon a körzőmet, a polaroidunkat a tolltartóm mellett. A világ nyugodt, a pontosan összehajtogatott ruhák a szekrényben zavartalanul álmodnak. A szőnyegemen két kitaposott folt fehérlik, több száz éjszakán át tartó körbe-körbe járkálás nyoma. A laptopom mellett ottfelejtettem egy papírt, a neve áll rajta szégyentelenül sokszor.
Vajon ő látja ezt?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Tökéletes válasz
„Jó volt ma újra találkozni.“ Fülig pirulva, vigyorogva dobtam el a telefont.
2023.3.19.
Különös zaj
A kert, ami a ház hátsó részében terült el, mindig tele volt meglepetésekkel. Mikor téliesre fordult az idő, kicsit csendesebbé vált, de még ilyenkor is felkeresték a gyerekek.
2022.12.18.
Érted
A vasárnapi vers mellé, legnagyobb örömünkre, ma vasárnapi impressziót is közölni tudunk.
2022.11.26.
Újratervezésben
Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.
2015.10.29. 21
Az anya
Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...
2015.5.2. 26
Emberi habos kakaó
Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.
2015.3.2. 37