Fikció

Madarász Ildikó  2012.12.21. 1:21

Fikció. Akkor van rá szükség, ha az élet rémálommá válik. És az élet mindenkinek rémálommá válhat. Hol így, hol úgy.

Az ötéves Vandácskának, amikor kiesik kedvenc macijának a szeme. Gábornak, akkor, mikor a fizika dolgozata kettes, Liza akkor omlik össze, amikor első szerelme megcsalja.

Persze retteghetünk nyaralás közben a repülőn ülve, egy vakmerő sofőr mögött az autóban, vagy a hullámvasúton. Aztán itt vannak az érzelmi rettegések, a beteg ember fohásza, és kilátástalanság érzése. És ilyenkor kinek is a nevét suttogjuk? Hová fohászkodunk? Mit és kinek ígérünk? Nem minden gondolatból lesz ima, és nem hallgatnak meg minden imát, de mindenki imádkozik.

Figyelem az emberek tekintetét. Van egy másodperc, amikor mindenki hisz. Hívővé válik, elhiszi a varázslatot. Hisz a fikcióban, hisz valami magasabb tudatban, hiszi, hogy van felettünk valami éteri, megfoghatatlan, ami vagy aki, segíti a bajban. Hívhatjuk bármilyen néven, egy fikciót felruházhatunk ezer tulajdonsággal, millió jó cselekedettel, berakhatjuk számtalan helyszínre. De egy közös: az egész földön árad a fikcióból a megnyugvás, a jóság, a megváltás.
Nevezzük ma Istennek!
Isten régen sugallatot adott, belül szólított meg, vagy álmunkban. Ma e-mailezünk. Isten fejlődik a világgal. A fikció modernizálódik. A vallás jelen van, és körülvesz. Persze korántsem úgy, mint ezer, vagy kétezer éve. Manapság némelyik vallási megszállott úgy viselkedik, mint egy utazási iroda munkatársa, aki az utasokat a mennyországba kalauzolja, ahol Isten lesz a szobapincér.

Szép remények, csalfa ámítások, hamis ígéretek.

A fikció mára elvesztette fényét a nagyközönség előtt, viszont a megszállottak körében, a bennfenteseknek a fikció egyre élesebben rajzolódik körül. A száz évvel ezelőtti fikció képzelgések ostobaságnak hatnak a mai ember számára.

Egy fikciót jól fel kell építeni! Mert ha menekülőre kell fognunk magunkat a saját fikciónkba, abban csupa biztonság és kényelem várjon. A mennyországban sem éreznénk már olyan jól magunkat. Hisz ott csak a szeretet árad, a végtelen idő telik, és nincsenek kihívások.

A mai embernek kellenek a kihívások, a kitűzött célok, majd ezek elérésével jönnek az újabb kihívások és az újabb célok. És a sor soha nem zárul le. Csak akkor, amikor ott fekszünk a nyújtópadon. Egyedül. Számtalan elért céllal magunk mögött, és számolatlan el nem érttel. Nagyon kevesen vagyunk, akik békével fekszenek ott, mert célba értek.

Tehát építgetjük abban a kb. huszonötezer napban a kis fikciónkat, hogy mi is van odaát, vagy mi is történhet akkor, amikor a rettegésben nem fohászkodhatunk.Istenhez.

Még a legbuzgóbb ateista is használja a következő szófordulatokat: Jaj Istenem! Isten ments! Istenem! (Élethelyzetekhez igazodva: örömmel, vagy elborzadva) Tehát mégis csak van egy nagy, közös tudatunk, itt a világban? Egy mindenkit összekötő fikcióelmélet Istenről? (Vagy Allahról, Jehováról, stb.) Tehát mégis csak van egy élő, tápláló, erőt adó fikciónk, ami minden egyes emberben ott él? Tehát mégis csak szükség van rá, hogy elviselhetőbbé tegyük az elviselhetetlent?

Van egy filmsorozat, amely az angyalokról szól. Ott a legidősebb, színes bőrű angyal mondja a következőket okításként, az újonc angyalnak:
„– Sok embert ismerek, aki nem hisz az angyalokba, de egyetlenegyet sem, aki nem akar hinni bennük!”
Szerintem ebben a mondatban benne van egész világnézetünk. Az egész fikciónézetünk. Nem hiába, hisz egy angyal mondta...

Jön a karácsony 2012-ben.

Elmenekülünk a fikciónkba, vagy maradunk a földön? Rettegünk, vagy élünk? Mi történik? Mi történhet? Mit engedünk megtörténni? Legelőször is magunkban. Átélünk valamiféle lelki ébredést, vagy tovább folytatódik az értékválság? Szeretnénk-e újratölteni az életünket? Valós értékekkel. Érték lesz-e egy csillogó gyerekszempár, érték lesz-e a becsület, a tisztességes elbírálás, értéke lesz-e a valós munkának, a családnak, a barátságoknak?

Remélem, hogy igen. Egyszer, igen!
És ha ez pont 2012. december 21-ére lesz keltezve?
Annál jobb, minél előbb!
Mert, ha valami nem változik sürgősen, tényleg nem marad más, mint a fikció. Csak a remény és fohász, miszerint, ha ma mindent jól csináltunk, van esélyünk a holnapra, és van esélyünk december 24-ére is.

Hozzászólások

@

Küldés