Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin  2022.11.29. 18:16

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

A városban kocsikázom a lányommal:
– Anya szeretnék egy apróságot készíteni a mamának karácsonyra, van spórolt pénzem, elviszel a hobbiboltba, festővászon kellene.
– Tudod jól, hogy nem mehetünk.
– De miért nem?
– Mert nincs kovid-tesztünk és maszkunk sincs.
– Itt van egy gyűrött maszk a zsebemben. Jé, kettő. De jó!
– Igen, ebből lesz a szemét. De tesztünk amúgy sincs, ráadásul 24 órás kellene, ha lenne. Felejtős a bolt.
– Most komolyan, meddig cirkuszolnak még? - nyafog a lány.
– Addig, amíg van kit cirkuszoltatni, amíg van, ki sorba áll tesztelni. Ezért nem megyünk mi.
– Francba!
– Abba. Sőt. Másba is. B…k meg! Bocs. Ezt gondolom. A k……t!

– De mindenki jön-megy, mindenhova, mi miért nem?
– Már mondtam. Nem stemplizzük magunkat semmivel, hogy oda jussunk ahova jogunk van bármi nélkül is eljutni. Egy darab papírt sosem hatalmazhatsz fel arra, hogy a boltba bejutásod eszköze legyen. Semmi ilyesmit nem engedhetsz meg. Soha! Ma még csak papír, holnap más... – és én már hangosabb vagyok a szokottnál.
– Jó, jó, ne kiabálj, anya, értem.
– Értsd is meg, mert ilyet csak itt és csak most tanulsz. Most tanulhatsz szabadságot.
– Azzal, hogy nem lehetek szabad?
– Azzal. És azért, hogy valóban az lehess.
– Nem értem.
– Majd megérted.

Az üzletközpontok felé közeledve észrevesszük, hogy a parkoló üres. Lekanyarodok.
– Most mit csinálsz anya?
– Nézd, minden nyitva és sehol senki. Megnézzük közelebbről, mi ez.

Leparkolok a tágas, üres parkolóba, ahol rajtunk kívül csak pár autó áll. Az összes üzlet ünnepi díszben villog, kivilágítva, mint egy búcsús bazári lövölde – és üresen. Körbesétálva látjuk, hogy az elárusítónők a pulton könyökölve unatkoznak.
– Gyere, lányom, bemegyünk és megtudakoljuk, mi a szitu.
A bejárathoz érve odaszalad a legtúlbuzgóbb nő, műszempillái a maszkját csapdossák: – Elnézést, nem jöhetnek be maszk nélkül.
– Ne kérjen elnézést!

A lányom ügyesen kikapja a zsebéből az egyik gyűröttet, én a kasmírsálommal elintézem a dolgot, a nő nemtetszően rám néz, az én szemem félreérthetetlenül villog, hogy „elazutamból”, és következetesen kérdem: – Hol vannak a vevők? Most zárva van ez az üzlet, vagy nyitva? Nem értem.
– A rendelet (!) szerint nyitva tarthatunk, de a vásárló csak saját felelősségére jöhet be – jelenti ki a nő.
– Mi az, hogy saját felelősségére?
– Nyitva kell, hogy legyen minden üzlet, mint ahogy itt minden nyitva is van, de a vásárlás tilos. A vásárló bemehet az üzletbe, de tudnia kell róla, ha ellenőr, vagy rendőr jön, és itt találja, akkor 1500 euróval bírságolja. Ezt mindenkinek, aki be szeretne jönni, el kell, hogy mondjam.


Nem hittem a fülemnek. Bemehetek, de mégsem. Megérkeztünk Szürreáliába. Odafordulok a lányomhoz, aki kikerekedett szemmel néz rám, gyanakodva.

– Tehát ezért nincs itt senki. Hallod ezt? – felcsillan a szemem. – Miénk a terep! Végre egy karácsonyi vásárlás, ahol nem tombol a tömeg, nem bök vesén senki a lábam taposva, miközben a kasszánál sorakozom. Ráadásul idióta „mariakeri-ollajvantforkriszmaszizjúúú" sem bomlaszt. Ideális!
– Jesszusom, anya, hallottad, mit mondott az a nő? Ne menjünk be! És ha rendőr figyel valahol?
– De! Bemegyünk!
Rajtunk kívül két ember tartózkodik a boltban, ahol ilyentájt egyébkén húszméteres duplasorban áll a tömeg.
– Gyorsan keressük meg, amit szeretnék, és húzzunk innen – siettet a lányom.
– Csak nyugodtan keresd meg a festővásznat! Nem rohanunk.
– Megvan! Az ára 2,50, viszek kettőt. Szuper, remek! Dejóóó!

Még térülünk-fordulunk a tágas és üres üzletben, észrevesszük a tér valódi nagyságát, a sosem tapasztalt szokatlan csendben (!) való vásárlást. A hozzánk hasonló két másik bátorral messziről összekacsintunk, és fizetünk.
– Anya, ez húzós volt... huuu...
– Emlékszel mennyi mumust vártál, mikor kicsiny voltál, és végül egy sem jött? Egy percig se gondolhattad komolyan, hogy anyád elhitte a kapuban álló nő betanult szövegét, és hogy valaha is adna 1500-at két vászonkeretért, akkor sem, ha száz rendőrt kiabálnak utána.

Kint nagyot nevetünk a történeten, az egész bizarr jeleneten, ahogy néhányan közülünk várják a mumust és az nem jön. Hátranézve látjuk az utánunk érkező embereket, akiket épp kitessékelnek az üzletből. Látjuk, várják mások is a mumust, és el is jön értük, mert betojnak tőle. Pedig nem kell más, csak egy kis bátorság.

Ez hát az értékes tavalyi festővászon története.

Hozzászólások

@

Küldés