Fotóalbum
Van, amikor az ember meglát valamit és elkezd dobognia szíve…
…tágra nyílik a szeme, otthagy csapot-papot, félbehagyja a takarítást, leül, és elkezd fantáziálni.
Itt ez az ősöreg fotóalbum, szakadozottan, itt-ott egy szürke fényképpel, amin a mama van, meg a papa, még jó fiatalon. A papa a gerendán áll, kalapács a kezében. Ács volt. Láttam már a papát ugyanígy, a saját házunkon dolgozva, de már öregen. Egész életét átjárta az ácsmesterség. Ha csak ránéztem, mindig faforgácsok jutottak eszembe, szögek, a kalapács, a körfűrész, meg a fa illata. A kék munkaruhája beleivódott az emlékezetembe – az olyan Kovács-papás volt. Emlékszem, állt a melegben, cigi a szájában, fején hetykén állt a sötétkék svájci sapka.
A mama meg könyököl valahol, és mosolyog. Ő mindig mosolygott. Gyönyörű, hófehér haja volt, amit hajráffal tűzött hátra. Istenien sütött, és maga volt a béke.
Itt van a fotóalbum a kezemben, és az jut eszembe, hogy úgy néz ki, mint egy kódex. Aranyozott szélekkel, szegecsekkel, kapoccsal. Gyönyörű dísztárgy lehetne belőle. Az elején egy bemélyedés van, a többi lapon is van ilyen, hogy be lehessen tenni a képet. A borítójára lehetne tenni egy szál szárított levendulát. A többi oldalra meg a mama kedvenc virágait. Meg fotókat a Kovács lányokról.
A mama háza már másé. Eladtuk. De néha olyan kedvem lenne buszra szállni és elutazni oda, sétálni a faluban, és megállni a ház előtt. Lehet, be is kopognék: Hadd nézzek már körül! De egyedül már nem olyan... Néha jó lenne, ha lenne valaki, akinek azt mondhatnám: Gyere velem! És nem kérdezné, hogy miért, meg hogy hova. Csak jönne és értené, hogy most ez kell, mert ez nekem fontos.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.