Fotóalbum
Van, amikor az ember meglát valamit és elkezd dobognia szíve…
…tágra nyílik a szeme, otthagy csapot-papot, félbehagyja a takarítást, leül, és elkezd fantáziálni.
Itt ez az ősöreg fotóalbum, szakadozottan, itt-ott egy szürke fényképpel, amin a mama van, meg a papa, még jó fiatalon. A papa a gerendán áll, kalapács a kezében. Ács volt. Láttam már a papát ugyanígy, a saját házunkon dolgozva, de már öregen. Egész életét átjárta az ácsmesterség. Ha csak ránéztem, mindig faforgácsok jutottak eszembe, szögek, a kalapács, a körfűrész, meg a fa illata. A kék munkaruhája beleivódott az emlékezetembe – az olyan Kovács-papás volt. Emlékszem, állt a melegben, cigi a szájában, fején hetykén állt a sötétkék svájci sapka.
A mama meg könyököl valahol, és mosolyog. Ő mindig mosolygott. Gyönyörű, hófehér haja volt, amit hajráffal tűzött hátra. Istenien sütött, és maga volt a béke.
Itt van a fotóalbum a kezemben, és az jut eszembe, hogy úgy néz ki, mint egy kódex. Aranyozott szélekkel, szegecsekkel, kapoccsal. Gyönyörű dísztárgy lehetne belőle. Az elején egy bemélyedés van, a többi lapon is van ilyen, hogy be lehessen tenni a képet. A borítójára lehetne tenni egy szál szárított levendulát. A többi oldalra meg a mama kedvenc virágait. Meg fotókat a Kovács lányokról.
A mama háza már másé. Eladtuk. De néha olyan kedvem lenne buszra szállni és elutazni oda, sétálni a faluban, és megállni a ház előtt. Lehet, be is kopognék: Hadd nézzek már körül! De egyedül már nem olyan... Néha jó lenne, ha lenne valaki, akinek azt mondhatnám: Gyere velem! És nem kérdezné, hogy miért, meg hogy hova. Csak jönne és értené, hogy most ez kell, mert ez nekem fontos.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.