Ha az ember megöregszik
Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud.
Ugye, emlékszünk még azokra a szép időkre, amikor ha a szülők, nagyszülő megöregedett, a közeli hozzátartozók türelemmel, odaadással ápolták őket, ha szükség volt rá?
Ugye, ismerős a mai helyzet is, mégpedig az, ha a szülő, nagyszülő lebetegszik, a leggyakoribb gondolat az: „otthonba adjuk”?
Nem akarok pálcát törni senki felett, hiszen nagyon sokan vannak, aki azért kerülnek oda, mert nincs más mód, hogy kellő ellátásban részesüljenek. De van 
olyan is, hogy csak a kényelem miatt kerülnek otthonba. S ez mindenképpen szomorú...
Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud. Még akkor is, ha tudva lévő, hogy a generációk együttélése ebben a rohanó, problémákkal teli világban nem zökkenőmentes. Az együttéléssel jelentkező súrlódások állandó jellegűek a mindennapi életben, a családok életében, és ezen problémák nagy fontossággal bírnak. A mai fiatalok nagyon kevés olyan családot látnak, ahol még természetes, hogy több generáció él együtt, s ha baj történik, segíteni kell egymáson.
Az idős ember számára nagyon fontos a családi kötelék. A legnagyobb megrázkódtatás akkor éri őt, ha feleslegesnek érzi magát. A feleslegesség érzése megbetegedéshez, életuntsághoz vezethet.
Ezt akarjuk, annak a családtagnak, aki értünk élt, értünk dolgozott? Én semmiképp sem, számomra ez elfogadhatatlan!
Az idős szülő is sok mindenről lemondott akkor, amikor gyermeke megszületett, a gyermek is megteheti ugyanezt a szülőért. Tudom, hogy ma más világot élünk, hogy nehéz új munkahelyet találni, ha a régit feladjuk az idős szülők gondozása miatt – de azért vagyunk emberek, hogy találjunk megoldást a problémák kiküszöbölésére.
S aki keres, az talál is. És most nem biztos, hogy az öregotthonra gondoltam...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.