Intermezzók


Dráfi Emese  2011.1.19. 7:05

Ülök a vonaton, Budapestre utazom.

A könyv, amit hoztam, nem köt le, így unatkozom, nézelődöm. Felszállnak, leszállnak az utasok.

A mellettem levő megüresedett négyes ülésre lehuppan egy apuka két gyerekkel. A fiúcska első osztályos lehet, kislány talán negyedikes. Hangosan beszélnek, de nem zavar, mert mint gyakori utazóként megszoktam már. De egyszer csak megüti a fülemet egy mondat: – Azonnal olvasd el, vagy egyest akarsz kapni? Azt akarod, hogy anyád megint azt mondja, hogy nem olvastattam el veled a tananyagot?
– De apu! – szól a kislány – olyan unalmas ez az anyag!
– Meg kell tanulni és kész! Kezdd el olvasni!
– De apu, nem vetted meg észre, hogy az iskolában semmi értelmeset nem tanulunk? Minek ezt a sok baromságot megtanulni?
– Ne feleselj, olvass!
És a kislány elkezdi: – Az allergiát okozó növények. Sok növény van, amely...
– Jaj, nem kell hangosan! – fintorog az apuka. – Elég lesz magadban is.
Nocsak, az apuka szerint is unalmas anyag? Kuncogok magamban. Tényleg? Miért kell a gyerekeknek az iskolában még mindig unalmas dolgokat tanulni? Mikor veszik már észre a „szakértők”, hogy valami másra van szükségük a mai nebulóknak?

Pláza

Egy ismerősömmel ide ülünk be egy kávéra, ez van a legközelebb. Érdekes élmény. Vasárnap délután van, kicsit felengedett a tél, süt a nap. A pláza tömve. Álmélkodom, hogy az emberek még mindig itt töltik a szabadidejüket. Nem gondoltam volna, hogy még mindig van pénzük idétlenségek, felesleges dolgok vásárlására. Családi, baráti programok a plázában – a liget meg üres! És persze a „meki” is teltházas. Nyam, nyam, nyam, sok finom rákkeltő csemege. De vajon miért nem csodálkozom már ezen?

Keleti pályaudvar

Cirka húsz perc alatt, amíg arra várok, hogy megtudjam, honnan indul vissza a vonatom Győrbe, négy koldus, kéregető kunyerál pénzt, kaját, és egyéb apróságokat. Az ember néha szívesen ad, na de ennyinek? Azt talán mindenkit tudja, hogy a koldulás korunk új biznisze (hogy szépen angolosan fejezzem ki magam). Legyek én is koldus főállásban? Vagy tartsak kéregetőket? Lehet, gond nélkül ki tudnám fizetni az albérletemet.

Újra a vonaton

Hazafelé menet megint csak nézelődök. Különösen gyönyörű ma a naplemente. Pirosban, sárgában és a kék különböző árnyalataiban pompázik az ég. Az utazók nagy része viszont nem is veszi észre. Kit érdekel a naplemente, olyan elcsépelt dolog, nem? Csak ülnek bambán, fülükben fülhallgatóval. Az egyik megállónál most az előttem lévő négyes ülésre ül le egy idős házaspár, valószínűleg a kislányunokájukkal. Nem kell sok idő, hogy a dalolászó kislányra rászóljanak: Ne dudorássz, ne hangoskodj, senki nem kíváncsi rá! – szól rá a nagypapa. Persze tovább hallom a kis dallamot. Mosolyra húzódik a szám. A nagypapa tovább fegyelmezi. De hiába.
– Rossz vagy! – szól most már a nagymama is. A kislány nem fogad szót. Aztán megkérdezi: – Papa? Mit csinál a kalauz?
–A kalauz körbejárja a vonatot, kilyukassza a jegyeket, és van neki egy nagy zsákja is, amibe a rossz gyerekeket beleteszi és elviszi.
Egy röpke pillanatra csönd támad. Aztán újra megszólal a kislány: – Na, de papa, ez hülyeség! És kuncog egyet. Vele együtt én is. Egyszer csak látom, előttem, az ülések közti nyílásban felém kukucskál, és elbújok, találj meg játékot kezd velem játszani. Veszem a lapot, persze szó nélkül, nehogy rám szóljanak az idős, bölcs öregek. Ám a nagymama szemfüles, és rájön a turpisságra: – Mit csinálsz? Minek nézegetsz mindig hátra? Semminek, hangzik a válasz. Legnagyobb meglepetésemre a nagymama is átkandikál, én persze mélán vigyorgok, mire egy összevont szemöldök és rosszalló pillantás a válasz.

Végre megáll a vonat, és ők kiszállnak. A kislány még egy pillanatra hátrafordul, és kacagva integet, majd kilép a peronra.



Hozzászólások

Deniszka, 20. 01. 2011 17:32:24
Szomoru ugye hogy mar ma olyan kevesen veszik eszre az apro dolgokat, mint peldaul egy szep naplementet. Az emberek ugy elbutulnak es elbambulnak a sajat joves menesukbe es eszre sem veszik a sok szepet korulottuk, mar valahogy nem is becsulik meg az aprosagokat.
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6