Szerepcsere
Mit nyavalygunk, hogy nekünk nőknek milyen nehéz? – kérdezik a férfiak. Nem is értik, mi bajunk…
…mit akarunk, mit szeretnénk, hogyan gondolkodunk? Pedig annyi szerepet osztott ránk a sors, hogy ha nem nőnek születtünk volna, akkor egész biztosan összeroppannánk a sok feladat alatt. Munkaügyi, gyereknevelési, pszichológiai, ápolói, gazdálkodói, tisztes feleségi és tüzes szeretői szerepben kell nap, mint nap helytállnunk.
És még hogy mi vagyunk a gyengébb nem?! Büszkélkedünk is eleget a teherbírásunkon – csak éppen sem megbecsülést, sem elismerést nem kapunk érte senkitől. Próbálnánk csak ki a férfiéletet, fenyegetőznek a férjek: az első nap belerokkannánk! Hát akkor most belevágunk – kipróbáljuk (persze csak a Netbarátnő oldalain), hogy milyen is a férfiélet!
A nő (férfiszerepben) a mozgalmas munkanap után betér a sarki kiskocsmába egy-két korsó stresszoldó söröcskére. Semmi kedve ugyanis megállni a napköziben a gyerekekért, aztán szatyrokat cipelni a szupermarketből veszekedő csemetéi miatt idegeskedve, és izzadva. És nem érez nagyobb elhivatottságot a vacsorafőzésnél való segítkezéshez sem. Ezen kívül nem szeret a honismeretről beszélni, meg matekpéldákat oldani a gyerekeivel -- idegesíti, hogy az iskolában felesleges feladatokkal tömik utódai fejét. A sikeres vendéglői stresszoldás, és a politikai helyzet idegen férfiakkal/nőkkel való megtárgyalása után belép az ajtón.
--Hahó, megérkeztem! – szól be a családnak. Cipőjét a sarokba rúgva beesik a nappali heverőjére. – Jaj, de fáradt vagyok! – konstatálja, s a levegőbe szagolva, finom illatokat felfedezve máris megkérdezi: mi lesz vacsorára? Férje, kissé ziláltan és idegesen csapkodja a tányérokat a konyhában. Magas fejhangon kiabálja: megint elkéstél, pedig megígérted, hogy szerdán korábban hazajössz, jól tudod, hogy a barátaimhoz készültem! Pedig a nő nem tudta jól, elfelejtette, de ezt semmiképp sem vallja be.
-- Jaj, drágám, letelt a munkaidőm, a főnök pedig rám sózott ezt-azt. Nem mondhattam nemet. Tudod, hogy értetek teszek mindent – és besunnyog a konyhába a terített asztal mellé. Férje duzzogó arcát látva, majdnem elmegy az étvágya, de azért csak nekifog a falatozásnak. A gyerekek is az asztal köré ülnek, egymás szavába vágva kérdezgetnek, és mesélik a velük történteket, de a nő rövid idő után az asztalra csap, mert így nem lehet nyugodtan enni! Különben is kérdezgessék az apjukat, így aztán sértődötten bevonulnak a gyerekszobába. Végre csendben és nyugodt körülmények között elfogyasztja a vacsoráját. A tányért félretolja, és természetesen nem rakja sem a mosdóba, sem a mosogatógépbe. Egyáltalán nem indítja meg felhalmozott ételmaradékos edények látványa. Eszébe sem jut, hogy esetleg elmosogathatna.
Ezután a nő kiveszi a hűtőből a lehűtött sört, és lábát a dohányzóasztalra rakva, hullafáradtan a tévé elé heveredik. Miközben a család a háta mögött kiabál, a gyerekek veszekednek, aztán bőgnek, az apjuk kiabál, és pakolást rak az arcára, a mosógép pedig majd szétveri a fürdőszobafalat (meg kéne igazítani a talapzatot), a nő felhangosítja a tévét, hogy a világban zajló eseményekről halljon is valamit.
Kicsit elszundít, majd a furcsa csend hallatán felriad. Rövid szundija alatt a férje megfürdette, és ágyba dugta a gyerekeket, azután összerakodott és kiteregette a mosott ruhát. Most a nő harisnyáján felszaladt szem foglalkoztatja, meg a gyűrött blúza. – Vesd le a beizzadt blúzodat, holnapra vasalok ki tisztát – mondja a férj az orrát fintorgatva. Majd felsorolja a napi problémáit, a munkahelyi gondjait, meg a szülői értekezleten elhangzottakat, amelyek közül a nő semmit sem jegyez meg, mert a filmet nézi, és nem képes kétfelé figyelni. Különben is fárad, az egész napos gürcölés elszívta az összes erejét. Azért néha hümmög valamit, nehogy úgy tűnjön, hogy nem érdekelik a családban zajló események.
A film után gyengéden átkarolja arcpakolásos férjét, aki erre hevesen ellenkezni kezd valami fáradt vagyok-kal, mire a nő feldühödik, és kimegy a konyhába, hogy a mérgét evésbe fojtsa. Felfalja a reggelire vásárolt felvágottat, meg a maradék virslit, talál hozzá egy csokor újhagymát is, és iszik rá még egy kis sört. A férje is a konyhába jön utána az összeszedett üres sörösüvegekkel, és mosogatni kezd. A nőnek fogalma sincs miért, de a férje valami miatt megint duzzog. Megkérdezi, mi baja, a válasz: semmi. Ki érti ezeket a férfiakat? Visszamegy a tévéhez, aztán, mivel már éjfélt ütött az óra, menne a hálószobába, de a férje rászól, hogy mosakodjon meg.
Bár szerinte teljesen felesleges hullafáradtan a zuhanyrózsa alá állni, azonban megteszi, mert éjszaka nem akar veszekedést. A kötelező fogmosás után beesik a férje mellé, és magához szorítja. Erre a férfi kijelenti, hogy fáj a feje -- különben is a nő hagyma- és sörszagot áraszt magából…
Másnap reggel kávéillat és rohangálás ébreszti főhősnőnket. Aki kócosan, a hasát vakargatva elfoglalja a vécét, és elolvassa a tegnapi sajtót. Közben a családtagjai legalább hússzor kopognak, ezen nagyon berág, és elüvölti magát. Nincs több kopogás. Aztán míg a többiek készülődnek, komótosan elfogyasztja a kikészített reggelijét, felhörpinti a kávét, majd keresni kezdi a ruháit. A blúza a székre készítve, de a harisnyáját sehol sem találja. – Hol a harisnyanadrágom? – kiáltja. -- A fiókban – hangzik a válasz, de a nő hiába áll a szoba közepén, nem találja. Megereszt egy cifra kifejezést, drágája odarohan, kihúzza a legfelső fiókot, s íme ott a keresett ruhadarab! Hogy csinálta ezt a férje – érthetetlen a nő számára… De ez az üvöltözés kifejezetten hasznosnak bizonyul.
Miután kis családja elrohan az autóbuszra, a nő beül a kocsiba, különben elkésne, és a reggeli forgalomban cikázva, a szőke hajú férfisofőröket szidva éppen időben érkezik a munkahelyére. A bejáratnál rácsap a portás fenekére, morcos képét látva megjegyzést tesz annak szexuális életére, és jókedvűen megy az irodájába. Az ajtót kinyitva megcsapja a friss kávé illata. Kollégái, a csinos, kisportolt testű és ápolt huszonéves kandúrbabák már az asztalára készítették egy dossziéban az aznapi elintéznivalót, s kis csészében az illatos második reggeli feketéjét is.
És frissítően sürgölődnek főnöknőjük körül, hogy megkönnyítsék a dolgát, és jól induljon számára a nap ilyen segítőkész, értékes – és jóképű – munkatársakkal…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
